Szerintetek ki lehet ebből szakadni? Ha igen, hogyan?
Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de köszönöm, ha végigolvasod.
A problémám a családommal kapcsolatos, azon belül az anyukámmal és a nővéremmel (apukám már nem él). Az a gond, hogy egyikük sem egyszerű eset. Elképesztően rosszindulatúak, folyton pletykálnak, nagyon lekezelőek. A nővéremnek van férje, akivel nagyon csúnyán beszél és mindenért leteremti. Mivel a férjének van pénze folyamatosan azzal villog (szuper nyaralások, nagy ház stb), anyukámnak pedig a pénz az isten és ezért akármit tesz is a nővérem, szemet huny felette. Már külön élek a párommal albérletben, de mégis érzem a hatásukat, mivel a tesómmal úgy alakult, hogy jelenleg egy helyen dolgozom, sőt anyukám is ennél a cégnél dolgozik csak másik településen, illetve van még egy húgom, akihez szívesen hazajárok, tehát anyukámmal is fenntartom a kapcsolatot. Bár nagyon nem is merném megszakítani, mert elképesztően erőszakos, és akkor a haragja ellenem irányulna. A problémám viszont főleg az, hogy kezdem magamon észrevenni, hogy egy-egy helyzetnél ugyanúgy reagálok, mint ők, vagy ugyanazokat a mondatokat hallom a magamtól vissza, ami nagyon ijesztő. Nem akarok ilyenné válni, de fogalmam sincs mit tehetnék.
Illetve azért próbálkozom. Anyukám arra nevelt minket, hogy mivel szegények voltunk mindig is azok maradunk (valószínűleg ezért is néz nővéremre úgy, mint az oltárképre, mert gazdag férfit fogott magának...). Éppen ezért bármibe is fogok rögtön azzal jön, hogy nekem úgy sem fog sikerülni, mivel hogy őt idézzem "szegény picsából estél ki, ez van". Nagyon kevés az önbizalmam, de azért próbálkozom kilépni ebből. Tanulok és vannak céljaim, csak rosszabb napokon nagyon nehéz elhinnem, hogy nekem is sikerülhet.
Kérlek, adjatok tanácsot mit érdemes tennem.
25/N
Munkahelyváltás nem jöhet szóba? Húgoddal máshol nem tudsz találkozni (te albérleted, beülni egy kávéra stb.)?
A távolságtartás sokat segítene szerintem is, illetve pszichológussal is érdemes átbeszélni a helyzeted.
Minél jobban küzdesz ellene gondolkodással, annál jobban hozzákötöd magad és az öntudatlan reflexióid csak a tanult sémák lesznek. Ezek a minták nagyon korán, érzelmi szinten rögzültek, ezért gondolkodással megváltoztatni őket szinte képtelenség, de erre jó a pszichológus segítségével végzett pszichoterápia. Jó még kiegészítésképp a családállítás is, mert rámutat az öröklött családi mintákra és segít oldani ezeket a kötéseket.
Azt kell látnod, hogy az anyád egy mérgező szülő (ajánlom ehhez a Mérgező szülők c. könyvet) és hogy te bántalmazott vagy/voltál. Ennek köszönheted az alacsony önértékelésed. Ha utánaolvasol a bántalmazás következményeinek, magadra fogsz ismerni. Sok olyan tulajdonság, személyiségjellemző, amire azt hihetted, hogy “így születtél”, valójában szerzett dolgok: a bántalmazás, a családod viselkedésének az eredményei. Ez talán haraggal tölt el, de nézd a jó oldalát: mivel ezek szerzett dolgok, el is lehet őket hagyni. De nem agyalással, hanem a profi segítővel végzett önismereti munkával, mert így leszel képes lejutni az érzelmi szintre, ahol az elakadások vannak. Az agyad, a gondolkodás csak elzár ezektől, mert nem akarja átélni azokat a fájdalmakat újra, amiket gyerekként éltél át. Pedig arra van a “kijárat”. Ezen felül amit aggyal lehet csinálni, az a fogalomkészleted átírása. Elemezd a hétköznapi kommunikációdat vagy azokat a mondatokat, amiket magadnak mondasz, amikor gondolkodsz. Mennyi bennük a tagadó vagy a támogató gondolat. Nem arról a túlkapásról van szó, amit sokan “pozitív gondolkodásnak” neveznek és erre hivatkozva betegesen irtóznak az élet árnyoldalától és erőltetik, hogy minden szép és jó, miközben amúgy egyáltalán nincsenek egyensúlyban. Ez egyszerűen csak a megfogalmazás megváltoztatása. Pl. ha megkínálsz valakit, akkor nem úgy vezeted fel, hogy “nem kérsz egy kis almát?” Hanem úgy, hogy “kérsz egy kis almát?” vagy “megkínálhatlak almával?”. Tehát a nem-et redukálod a nyelvhasználatban. Döbbenetes mennyi mindent ki lehet fejezni másképp. Aztán fontos, hogy ne hülyézd le magad. Sokan megszokásból mondunk ilyeneket, hogy “jaj de hülye/béna/ügyetlen stb. vagyok”. Ezt el lehet hagyni. Lehet azzal helyettesíteni (ha már mindenképp kommentálod magad számára), hogy “erre legközelebb jobban odafigyelek”, vagy “ezt még gyakorolnom kell” vagy “lesz ez jobb is”. Namost azzal, ha elkezdesz erre figyelni és megpróbálod majd kifejezni magad másképp, azzal a kreativitásod is fejlődni fog és az egy olyan tulajdonság, amit ha egy területen fejlesztenek, más területeken is jobb lesz. Tehát általánosságban jobban fel fogod találni magad az élet minden területén.
Végül, ha szeretsz lelkesítő videókat nézni, akkor ajánlom ezt a csatornát: [link] Nem azért, hogy most a te helyzetedből próbálj instant az angol királynővé válni, hanem mert van több olyan videója is, amiben segít megtalálni, hogy milyen hozzáállással gáncsoljuk magunkat az életünkben. Segít jobban rálátni a blokkjainkra. Amiről meg állandóan magyaráz (bevonzás), valójában egy jól ismert pszichológiai jelenség, hogy az agyunk azt veszi észre, amire treníroztuk, vagy amire a szüleink trenírozták gyerekkorunkban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!