Mit tegyek ha látom,hogy a testvérem fiát ugyanúgy teszi tönkre az anyám ahogy engem?

Van egy testvérem aki 20 évvel idősebb nálam.

Neki van egy 10 éves kisfia akit mindenki teljesen elhanyagol.

A kisfiú autista de sem tesómat sem anyut nem érdekli.

Az apja skizofrén az anyja meg a skizofrén apja miatt lemondott a gyerekéről és most leginkább anyu neveli meg tesóm orditozik vele meg a stresszét vezeti le rajta.

Én is tele vagyok lelki problémákkal amivel jártam is pszichológushoz.

Engem anyu szakított el aputól anno mert apu agyba főbe verte.

A pszichológusommal kitárgyaltuk már anyu személyiségét és szerinte erősen toxikus ( ha nem nárcisztikus ).

Tesóm fiával is olyanokat csinál,hogy erőlteti,hogy igyon tejet,egyen kenyeret.

A forró levest nyomja le a torkán akkor is ha jelzi neki,hogy forró.

Csak azért,hogy az legyen amit ő akar.

A legkisebb ellenszegülést nem tűri anyu.

Abban a pillanatban elkezdi szegényt manipulálni olyanokkal,hogy : “Ervin..ezt nem vártam tőled,hogy ilyen legyél” meg “Velem te nem vitatkozol, megértetted?”

Pedig csak kiáll magáért de már csírájában fojtja el anyu.

Ahogy velem tette.

Én sem merek senkivel ellenszegülni az életben mert mindig azt érzem,hogy nekem mindenkit szolgálnom kell és nem szabad nemet mondanom.

Annyira összeáll minden mióta látom anya visekedését a gyerekkel.

Ugyanezt csinálhatta velem is.

Itt töltötte a nyarat de anyu arra nem volt képes,hogy 3 hónap alatt egyszer egy délutánra kivigye a strandra.

Egész nap ült a szobában a 9 éves gyerek.

Barátai sincsenek mert nem tanulta meg hogyan kell másokhoz kapcsolódni.

A paranoid skizofrén bátyám mindenkit szid és mindenki rossz a világon, anyu meg azt táplálja belé,hogy ő teher másokra és ne zavarkolódjon másnál.

Erre emlékszem velem is csinálta.

Lementem a lépcsőházban a legjobb barátnőmhöz és annyira jól éreztük magunkat.

Imádtam a szüleit és ők is szerettek.

Sokszor ettem náluk mikor barbieztunk vagy Simseztünk.

De anyu elkezdte nekem mondogatni,hogy “ nem mehetsz le..ne zavarkolódj másoknál.” meg,hogy “Zavarod őket csak nem mondják”.

Soha egyszer nem éreztem,hogy zavarnám. Nem csüngtem rá senkire, egyszerűen csak jól éreztem magam. Anyu pedig a saját szociális hiányosságait vetítette ki rám.

Egyszer például mentünk a busszal mikor kicsi voltam ( 5-6 éves ) és a buszos fékezett én meg beleültem egy bácsi ölébe.

Ahelyett,hogy elnézést kért volna a nevemben a bácsitól vagy nevetett volna a helyzeten elkezdett engem megszégyeníteni,hogy “Nem igaz,hogy nem tudsz erre sem odafigyelni..nem látod,hogy szegény bácsit megütötted?”

Tehát emiatt a nevelés miatt érzem magam állandóan mindenki számára tehernek.

Annyira felhúz,hogy ezeket csinálja anyu is a fiúval.

Szegény pedig annyira tisztelettudó.

Olyan kedves másokkal..nem érdemli ezeket.

Ma például kivittem a strandra először ezen a nyáron mivel anyu képtelen volt rá én pedig nem itt élek velük csak haza látogattam.

Erre anyu a saját félelmeit kezdte kivetíteni megint a gyerekre.

Azt mondta,hogy ne vigyem ki mert “ leeshet, eltörheti a kezét, baja lehet, betöri a koponyáját a csúszdán, belefullad a vízbe…”

Tehát kivetít a gyerekre mindent az meg üljön itthon 9 évesen egész nyáron ölbetett kézzel mert a nagyanyjának szorongásos problémái vannak amit rá vetít ki.

Elvittem a strandra és semmi nem történt a világon.

Tud úszni is és ott voltam vele nyilván.

Ja azt szerintem mondanom sem kell,hogy fejlesztésre nem viszik ami már most problémákat okoz mert egy barátja sincsen.

Mit lehet ezekkel csinálni?

Az apja is állandóan ingerült és a gyerektől várnak el olyan dolgokat amire még nem képes.

Az anyja lemondott róla és mikor kezdte az iskolát és az apjának dolgoznia kellett akkor a kisfiú 7 évesen készítette el magát az iskolába és sírva hívta fel a mamát az első napon ,hogy nem tudja hova tegye a tányért miután elmosogatta és az apja mérges lesz.

Mikor megmondtam anyunak,hogy ez nem a gyerek dolga lenne és sérülni fog lelkileg mert mindenki nárci körülötte és csak magával foglalkozik akkor azt mondta,hogy dehát az a mocskos anyja elhagyta.

Igen.. de azt nem látja,hogy a fiacskája kést szorított az erkélyen a torkához amit az akkor 5 éves kisfiú látott és nekem mesélte el.

Elegem van,hogy senki nem törődik ezzel a gyerekkel én pedig végignézem ahogy tönkreteszik a fejlődésben lévő személyiségét.