Önzőség, ha az ember egy idő utàn belefàsul a csalàdba, és elkezd önmagàval törődni?

Abszolúte nem.

Nekem nincs gyerekem, feleségem én eddig "csak" mások lelki szemetese, pszichológusa voltam, mindenkinek önzetlenül segítettem aztán a nagy lófszt kaptam vissza. aztán beintettem mindenkinek és azóta csak magammal törődök. Sokkal jobb és nem érdekel hogy akkor most ez önzőség vagy nem.

Tegnap egy idős házaspárral ültem egy asztalnál egy összejövetelen, vadidegen voltam számukra és mégis nagyon hamar elérkezett az a pont amikor elkezdték nekem ecsetelni, hogy milyen régen együtt vannak, majd rátértek arra, hogy ki milyen érzelmi galádságokat követett el a másik kárára.

Menekülni nem lehetett, rosszullét kerülgetett, és megerősített abban, hogy a szép és tartós kapcsolatokban mennyi hazugság és egymással való kitolás rejtőzik. Akár olyan módon is, hogy feláldozza az ember magát.

Mindennek van határa, tehát a segítségnyújtásnak is, a másokkal való törődésnek is. Légy annyira "önző", hogy magaddal is törődsz.

Kérdés, hogy mit takar ez a kifejezés, hogy önző, mert annak is van határa. Tudni kell, hol van ez a határ. Mások felé, de magad felé is. A magaddal való törődés nem nyomja el teljesen a másoknak való segítséged, mert az is baj lenne.