Nagyszülővel együtt élni egy háztartásban kamaszként, vagy akár nagykorúként ?

Én utáltam, 16 éves koromig volt így, amíg nagyanyám meg nem halt. Kiállhatatlan természet volt. Anyám anyja volt. A lakás anyámé volt, nagyanyám haszonélvező volt, egyikük sem részletezte a megvétel anyagi arányait. Nagyanyám folyton azt hangoztatta, hogy nélküle mehettünk volna a híd alá, viszont arra nem volt képes, hogy pl. az orvosát felhívja, mindig anyámnak kellett. Meg sofőrszolgákatnak persze jó volt... Anyám folyton azt mondta, mindenhol jobban érzi magát, ahol nincs ott az anyja. Anyámat ez tönkre is tette, három évvel az anyja után ő is meghalt.

Engem azzal szekált a nagyanyám, hogy az ikertesóm azért szellemi fogyatékos, mert magzatkorunkban erősebbként elnyomtam őt. Meg ha vásárolni ment, málhás szamárnak használt, amíg elég erős nem lettem ahhoz, hogy ellenálljak.

Huh, vannak itt sztorik..

En nagyon szerettem a nagymamámat, mindkettőt. Az anyám felöli a legjobb barátom volt kb ès tőle kaptam meg a szeretetet meg törődést amit általában a szüleimtől nem.

Terveztem is hogy magamhoz költöztetem és együtt fogunk vagány dolgokat csinálni de sajnos nem jött össze..meghalt.

Én pár hetet töltöttem évente a nagyszülőknél. Egyik oldalon a nagyanyám a szülőmmel szörnyű ember volt, velem meg tündér. Sokat tanultam náluk és szabad is voltam, de hajnalban én is mentem a tyúkudvarba, bár nem volt kötelező. A szülőmet meg piszkálták, ugráltatták, szidták a szemébe, előttem soha. Velük nem tudtunk volna együttélni.

A másik nagyszülő meg gyakorlatilag rám telepedett szeretet címén. Mindent tudni akart, minden percben elérzékenyülve magyarázta, mennyire boldog miattam és ugye megteszem, hogy... Persze nem muszáj, megérti, hogy nekem minden más fontosabb, mint ő. De ő nem kér, csak hát tönkremegy a fájdalomba, ha megtudja, hogy én mit akarok csinálni (amivel nem ért egyet) vagy kihagyom valamiből (amihez semmi köze nem volt). Gyorsan elegem lett, megfojtottak ezek a dolgai.

Vele sem éltem volna, előbb léptem volna le, amint tudok.