Mennyire szereted a párod gyermekét? És a párod a tiédet?

Az a legtisztább, ha beszélsz vele erről ismét. Mondd meg nyíltan, hogy Te ezt vetted észre. És annak érdekében, hogy minden rendben menjen, próbáljon meg változtatni egy-két dolgon. Ha nem is egyszerre mindent, de apránként változtasson a gyereke nevelésében, tiéddel szembeni viselkedésében. Ugyanakkor Te is próbálj bizonyos dolgokban közelíteni felé. Lehet, hogy neki is vannak hasonló aggályai, amiket nem mond el neked, nem? Nehogy azt lássa, hogy csak követelőzöl, és elvárod hogy csak ő alkalmazkodjon. Pl. kicsit fektesse le korábban a fiát, esetleg Te pedig engedd a tiédet néha egy kicsit később feküdni. Így szép lassan eltűnnek, vagy elviselhető szintre mérséklődnek a 2 gyerek eddigi nevelése közti különbségek. Hasonló helyzetben vagyok azzal a különbséggel, hogy az én gyerekem sajnos nem velünk él, csak láthatásokra jön el, 2 hetente hétvégén alszik itt. Mégis igyekszem megkövetelni tőle azt, hogy az itteni szabályok szerint viselkedjen, amikor itt van. Különben a párom hogy magyarázná meg a saját gyerekének, hogy 8-kor már le kell feküdni, amikor az enyémnek még 11-kor is szabad tévéznie? Persze ez így nagyon nehéz, nyilván én is, még így is engedékenyebb vagyok a saját gyerekemmel szemben, hiszen ritkán van nálam, nem lehetek vele annyira kőkemény, mintha velem élne. De a közös jövőtök érdekében valahogy össze kell gyúrni a két felet. Nagyon nehéz ez. Korábban nem gondoltam, hogy ennyire nehéz a mozaikcsaládok élete!

És nagyon vigyázz arra is, hogy ha egy-egy rosszabb megjegyzést teszel a gyerekére, azzal a sajátodétol taszítod el a párodat!!! Ezen én már túlvagyok. Eleinte teljesen gondmentesen ment minden, teljesen elfogadtam az ő gyerekét, mindent együtt csináltunk. Aztán az egyik 2 napos láthatás után elkezdte tenni a megjegyzéseket a fiamra. Ezt annyira igazszágtalannak éreztem, hogy ettől teljesen eltávolodtam a párom gyerekétől. Azt éreztem utána, hogy nekem miért kell elfogadnom az ő gyerekét a rigolyáival, hisztirohamaival együtt 0-24-ben, amikor ő nem hajlandó az enyémet tolerálni 2 hetente????? Nyilván az én gyerekem viselkedése számomra természetes, az ő gyereke viselkedése pedig számára nem tartalmaz semmi kivetnivalót. De ezt meg kell tudni látni, hogy nem így van. Sok sikert Nektek!

Az én páromnak nincs gyereke de nekem amikor összeköltöztünk 8 éves fiam volt..

Az első naptól kezdve úgy tekintette,hogy ő most már a nevelőapja,és nagyon szereti..HA kellett dicsérte,ha kellett leszidta,ha kellett tanult vele,játszott..Felneveltük,hiszen ma már a fiam 18 éves,és még mindig nagyon jó barátságban vannak..

A te helyzeted más..Sajnos ha ilyen a kezdés,akkor a folytatás sem lesz jobb.Ennek nem szabadna így történnie.Régen rossz,hogy már most különbséget tesz a 2 gyerek között..Ha nem változik meg minél hamarabb a párod,és nem ad neked a nevelésben szabad kezet,akkor ti nem sokáig fogtok békében együtt élni..Biztos vagyok benne,hogy állandóan veszekedni fogtok,mert neked mint anyának ezek a viselkedések fájni fognak,és nem fogod tűrni..