Külön költözünk, de furdal a lelkiismeret. Mit tegyek? (Bővebben lennt)

Nos a történet hosszú, de megpróbálom a legrövidebben leírni. Anyukámmal lakunk, én és a párom lassan másfél éve. Már egy éve tervezgetjük a külön költözést, több ok miatt, de az anyagi helyzetünk csak most engedte meg. Az egyik ok pedig az, hogy nem megy az együtt élés édesanyámmal. Mindenben megpróbálunk segíteni, de folyton veszekedés van valamin. Ha fürdünk, vagy főzünk, állandóan a kimegy utánunk hol a konyhába, hol a fürdőbe ellenőrizni és belekötni valamibe. Ha elvan mosogatva, akkor abba hogy nem jól. Ha egy kanál is ott marad, akkor abba. Vagy épp azt ordibálja miért nem főztünk kisebb edénybe, hol olyan butasággal áll elő, hogy nagy lábosba nem lehet főzni, mert mi csak tönkre tesszük. A lehető legtöbbet megteszünk azért, hogy ne legyen miért szólnia, de mindig talál valamit. Itt senkivel nem esett még meg, hogy este vacsora után olyan fáradt volt, hogy azt a pár tányért és evőeszközt másnap délelőtt mosta el? Persze megint más téma, ha ő csinál valamit. Volt, hogy a melegszendvicskrém maradéka 5 napig száradt a tálban meg a sütőben, eltört poharakat... Amit főzök, pedig nem főzök rosszul mert megeszi mindenki és általában dicsértik, soha egy kedves szót nem kapok rá. Eddig a szobába két naponta porszívóztunk és 3-4 naponta pakoltuk rendbe a polcokat, ruhákat... Bele szólt, hogy naponta porszívózzunk és pakoljunk többször, mert hogy tőlünk bűzlik a lakás. Azóta ezt tesszük, de nagyon rosszul esett amit mondott mert sem büdös, sem trehány nem vagyok. Anyagilag támogatva volt, havi 30 ezer ft-al, emellett mindig mi vásároltunk be havi kétszer tartottunk nagybevásárlást. Az ő feladata csak a kenyér lett volna, de idővel már elvárta, hogy mindent mi vegyünk. Télen elrakom a nyári és fordítva a ruháimat egy másik szekrénybe amit nem használok akkor, mert az időnek nem felel meg. Egy csomót elosztogatott. Nem olcsó ruhákat hordok, és mikor szóvá tettem, azt kaptam milyen trehány vagyok és miért tettem ki a szobából. Tudta, hogy szétválogatom, mert minden évbe ezt teszem... És még sorolhatnám. Ha valaki van itt, nem lehet kimenni sem a konyhába, sem az előszobába, hallba.. Meg is értetném, ha számára fontos személy ritkán járna ide, de a barátnői a nap felében itt ücsörögnek. Egyszer az egyik ide jött fél 3-kor, este 9-kor még itt volt. Nem birtam tovább, kimentem vacsorát csinálni. Ők bevonultak a szobába, és elejtett közben egy poharat, mert túl sokat fogott... Majdnem két hétig azt hallgattam, hogy miattam volt, mert hiába kér meg valamire, akkor is kimegyek. Anyagilag is lehúzott már nem egyszer, épp úgy a páromat mint engem. És nem 5-10 ezreket értek ezalatt, hanem 60-100-at. Néha úgy érzem teljesen kihasználna, máskor úgy, hogy zavarjuk és a maga ura szeretne lenni. De most a költözés miatt is bánt. Azt mondja, adjunk neki még több pénzt és maradjunk itt, mikor nem-el feleltem, azóta folyton azt mondja, hogy egyedül hagyom itt, menjen el csak a párom, és fizessen nekem. De miért is fizetne? Meg miért menne el? Utána azt mondta, ha külön megyünk támogassuk. Sajnos nem bírjuk mert minden forintnak megvan a helye, nem telik még erre is. És próbál engem hibáztatni azért mert elköltözök és ő egyedül marad. Pedig többszörmegbeszéltük, hogy kit mi zavar, de ő két napig bírta ki vita nélkül. Mondtam neki, hogy hozzánk bármikor jöhet, erre megkaptam, hogy ő nem fog jönni, ha valamit akarunk majd jöjjünk mi. Mert, hogy tönkre tettük az elképzeléseit, terveit, álmait, és itt hagyjuk.

Nagyon lelkisen veszek dolgokat, főleg tőle... de én már nem bírom tovább. Nem vagyok nyugodt itt és nem tudok neki megfelelni, annyira, amennyire ő szeretné. Azt vallom embereke vagyunk vagy elfogadjuk egymást a hibákkal együtt, vagy sehogy...

Mit tegyek, hogy kevésbé érezze rosszul magát? Én boldog szeretnék lenni a párommal, nem folyton azon tépelődni, hogy talán azért nem tudta anám kifizetni a számlát mert eljöttünk stb.

Bocsi a hosszúság miatt. A válaszokat pedig előre is köszönöm.