Külön költözünk, de furdal a lelkiismeret. Mit tegyek? (Bővebben lennt)
Nos a történet hosszú, de megpróbálom a legrövidebben leírni. Anyukámmal lakunk, én és a párom lassan másfél éve. Már egy éve tervezgetjük a külön költözést, több ok miatt, de az anyagi helyzetünk csak most engedte meg. Az egyik ok pedig az, hogy nem megy az együtt élés édesanyámmal. Mindenben megpróbálunk segíteni, de folyton veszekedés van valamin. Ha fürdünk, vagy főzünk, állandóan a kimegy utánunk hol a konyhába, hol a fürdőbe ellenőrizni és belekötni valamibe. Ha elvan mosogatva, akkor abba hogy nem jól. Ha egy kanál is ott marad, akkor abba. Vagy épp azt ordibálja miért nem főztünk kisebb edénybe, hol olyan butasággal áll elő, hogy nagy lábosba nem lehet főzni, mert mi csak tönkre tesszük. A lehető legtöbbet megteszünk azért, hogy ne legyen miért szólnia, de mindig talál valamit. Itt senkivel nem esett még meg, hogy este vacsora után olyan fáradt volt, hogy azt a pár tányért és evőeszközt másnap délelőtt mosta el? Persze megint más téma, ha ő csinál valamit. Volt, hogy a melegszendvicskrém maradéka 5 napig száradt a tálban meg a sütőben, eltört poharakat... Amit főzök, pedig nem főzök rosszul mert megeszi mindenki és általában dicsértik, soha egy kedves szót nem kapok rá. Eddig a szobába két naponta porszívóztunk és 3-4 naponta pakoltuk rendbe a polcokat, ruhákat... Bele szólt, hogy naponta porszívózzunk és pakoljunk többször, mert hogy tőlünk bűzlik a lakás. Azóta ezt tesszük, de nagyon rosszul esett amit mondott mert sem büdös, sem trehány nem vagyok. Anyagilag támogatva volt, havi 30 ezer ft-al, emellett mindig mi vásároltunk be havi kétszer tartottunk nagybevásárlást. Az ő feladata csak a kenyér lett volna, de idővel már elvárta, hogy mindent mi vegyünk. Télen elrakom a nyári és fordítva a ruháimat egy másik szekrénybe amit nem használok akkor, mert az időnek nem felel meg. Egy csomót elosztogatott. Nem olcsó ruhákat hordok, és mikor szóvá tettem, azt kaptam milyen trehány vagyok és miért tettem ki a szobából. Tudta, hogy szétválogatom, mert minden évbe ezt teszem... És még sorolhatnám. Ha valaki van itt, nem lehet kimenni sem a konyhába, sem az előszobába, hallba.. Meg is értetném, ha számára fontos személy ritkán járna ide, de a barátnői a nap felében itt ücsörögnek. Egyszer az egyik ide jött fél 3-kor, este 9-kor még itt volt. Nem birtam tovább, kimentem vacsorát csinálni. Ők bevonultak a szobába, és elejtett közben egy poharat, mert túl sokat fogott... Majdnem két hétig azt hallgattam, hogy miattam volt, mert hiába kér meg valamire, akkor is kimegyek. Anyagilag is lehúzott már nem egyszer, épp úgy a páromat mint engem. És nem 5-10 ezreket értek ezalatt, hanem 60-100-at. Néha úgy érzem teljesen kihasználna, máskor úgy, hogy zavarjuk és a maga ura szeretne lenni. De most a költözés miatt is bánt. Azt mondja, adjunk neki még több pénzt és maradjunk itt, mikor nem-el feleltem, azóta folyton azt mondja, hogy egyedül hagyom itt, menjen el csak a párom, és fizessen nekem. De miért is fizetne? Meg miért menne el? Utána azt mondta, ha külön megyünk támogassuk. Sajnos nem bírjuk mert minden forintnak megvan a helye, nem telik még erre is. És próbál engem hibáztatni azért mert elköltözök és ő egyedül marad. Pedig többszörmegbeszéltük, hogy kit mi zavar, de ő két napig bírta ki vita nélkül. Mondtam neki, hogy hozzánk bármikor jöhet, erre megkaptam, hogy ő nem fog jönni, ha valamit akarunk majd jöjjünk mi. Mert, hogy tönkre tettük az elképzeléseit, terveit, álmait, és itt hagyjuk.
Nagyon lelkisen veszek dolgokat, főleg tőle... de én már nem bírom tovább. Nem vagyok nyugodt itt és nem tudok neki megfelelni, annyira, amennyire ő szeretné. Azt vallom embereke vagyunk vagy elfogadjuk egymást a hibákkal együtt, vagy sehogy...
Mit tegyek, hogy kevésbé érezze rosszul magát? Én boldog szeretnék lenni a párommal, nem folyton azon tépelődni, hogy talán azért nem tudta anám kifizetni a számlát mert eljöttünk stb.
Bocsi a hosszúság miatt. A válaszokat pedig előre is köszönöm.
válasza:Szia! Hát nem tudom, hogy Te, a párod és anyukád milyen korosztályúak vagytok pontosan, de ahogy a szavaidból kiceszem, anyád egy rettenetesen szolipszikus* és egoista alkat lehet.
Sokmindenben emlékeztet anyósomra:
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
Így kívülállóként én úgy látom, hogy NEM NEKI VAN IGAZA, hanem nektek. Ha menekülni akartok, abban is.
Az ő álmai, az ő élete, az ő vendégsége, az ő háztartásvezetési módszere, az ő anyagi elképzelése... Az ő így, az ő úgy stb stb stb.
Nem tudom, hogy valaki felnőtt korára hogy marad ennyire érintetlen abbéli bölcsesség szempontjából, hogy az "ÉLNI ÉS ÉLNI HAGYNI" elvet képtelen legyen alkalmazni. Megélt X évet és nem jött rá, hogy ezzel a magatartással csak megutáltatja magát a többi családtaggal. Lehet, hogy elvált vagy özvegy, de nem bennetek kéne keresnie a bűnbakot. Az ő életéért ő a felelős, neki kell vállania a tetteit és azok következményeit. Ráadásul az érzelmi intelligenciája is elég beszűkült lehet. Nem akarom szídni, mert az édesanyád és gondolom te is jóban szeretnél lenni vele. De most erősnek kell lenned: mielőbb költözzetek el!!! Az első idő nehéz lesz. Nem fog tetszeni neki. Lehet, hogy neked is fura és bűntudatos lesz, de igyekezz elhessegetni a negatív gondolatokat. Ha már nem laksz ott és kötekedik, mikor átmész? Felállsz és hazamész. Ha hívogat vagy pénzt követel? Kikapcsolod vagy nem veszed fel a telefont. Vannak emberek, akik csak a drasztikusabb dolgokból értenek, nem a szép szóból. De megéri hidd el. Ahogy írtam, eleivel nehéz lesz, de pár hónap, max félév, ő is túl lesz az első duzzogásokon, megbékél szépen. A különélés miatt belőletek is kiöblítődnek majd a sérelmek és pont ez fogja megjavítani a köztetek lévő viszonyt. És ne feledd: jogotok van a saját életetekhez, ha ebben anyukád akadályozni akar, akkor hibát követ el.
Sok sikert! Légy erős, anyukádnak is így lesz jobb, mégha most nem is így érzi.
*szolipszikus=olyan ember, aki úgy él, mintha csak ő lenne a világon
Szerintem az édesanyád abban a korszakban jár, amikor szeretne a középpontban lenni.
Kb. úgy viselkedik, mint egy tinédzser. Igényli a törődést.
Sajnálom, hogy anyud ezt ilyen formában közli. :(
Talán meg kellene említeni neki ezt. És ráébreszteni, hogy milyen kiállhatatlanul viselkedik. Megmondani neki. Mert az ilyen emberekre nem hat a nyájas beszéd.
Segítsétek, ahogy tudjátok, de csak annyival, amennyinek szükségét látjátok. Tudnotok kell magabiztosan nemet mondani!
Sok boldogságot!
válasza:
válasza: válasza:Hát, jó lesz, ha minél ritkábban látogatjátok, anyukád egy uralkodó alkat, csak nincs kin uralkodnia és ez flusztrálja őt, nem kicsit, de nagyon.
Most meg végképp elrontottátok a játékát.
Azért mondom, hogy ritkán látogassátok, mert láthatóan hosszú évek gondos munkájával beléd nevelte, hogy hasson rád a sok sületlensége.
Hidd el, itt nem találsz embert, aki eddig húzta volna nála, minden elismerésem.
De azért most már próbálj meg nagylány lenni és kitörni a bűvköréből, vagy lelki nyomorék leszel...
Köszönöm szépen a válaszokat.
Remélem a költözés után rendbe jön a kapcsolatunk. Én is észre vettem, hogy próbál uralkodni, ezt pedig arra próbálom fogni, hogy apukám halála óta (négy éve) egyetlen komoly kapcsolata se volt. Az elején próbáltam neki tanácsot adni, hogy ne játsza, meg magát az első pár hétben, mert sajnos ezt teszi... De lehurrogott. Hiába jó tanács, ha nem anyagi vonzatú, nem kér a segítségemből. A másik dolog pedig, hogy számomra ismeretlen okból kifolyólag utánoz. Levágattam a hajam, elkérte a fodrászom számát, és ugyanolyanra levágatta a haját. Legutóbb olyan papucsot vett mint az enyém. De már volt, hogy nadrágunk volt egyforma, táska... Ennek mi lehet az oka? (erre most kezdett rá az utóbbi fél évben)
Néha sikerül jól elbeszélgetnünk, de addig is tart. Órákkal később mintha mi sem történt volna.
Megpróbálok erős lenni, de apukám halála óta másképp értékelek dolgokat. Pl: Nem mondtam neki elégszer hogy szeretem, nem csináltunk közös programokat... és egyszer már nem volt alkalmam megtenni ezeket. Nem szeretnék ebbe a hibába esni. Talán ez az oka a túl nagy lelkizésemnek.
Anyum, pedig már régóta magányos, és úgy érzem azt irigyli, hogy boldog vagyok. De szép dolog ezt az egyetlen lányunktól sajnálni? Nekem nem menne.
Ami legfőképp baj, hogy beszélgettünk már a gyermekvállalásról, még nem most szeretnénk de felmerült a szó. Az ő reakciója az volt, hogy nekünk nem való, és mintha nem érdemelném meg, hogy anya legyek egyszer. De a testvérééknél hamarosan esküvő és közeljövőben tervbe van a baba is, majd kicsattan az örömtől. Mindenkinek ezt híreszteli. Mi is esküvőt szeretnénk jövőre, de ezt még eddig senkinek nem említette.
válasza:A mostani alakítása a következő volt:
Bőr számítógép székünk van, és hogy ne legyen hideg, rá szoktunk teríteni egy törölközőt. Két napja hoztam be egyet. ( A miénk.) Most azért veszekedett, mert adott egy másikat, hogy cseréljem le. Megkérdeztem miért? A mostaninak is még öblítő illata van. És egyszerűen nem bírta ki, hogy ne cseréljem le. Már megint trehány voltam meg ilyenek. És "hogy ő csak jót akar". És vagyok a rossz mert nem kérek a gondoskodásából...
válasza:Abbol amit itt lett irtal elmeletileg nem lehetne lelkiismeret furdalasod, ugyhogy gondold at megegyszer.
Mert amikor igy fogtok elvalni, hogy Te ilyen erzesekkel tavozol, akkor nem leszel nyugodt legbelul!
Az Anyukad lelkileg zsarol, es iranyitani akar Teged, es uralkodni feletted, s nem fogadja el azt, hogy Te mar felnott ember vagy, a gyermeke, de mar nem az a kis gyermek, Aki voltal, igy nem fogadja el azt sem, hogy Neked jogod van ahhoz, hogy kulon szobaban elj, es "egyedul" dontsel a sajat dolgaidban.
Nem tisztak az Edesanyad erzelmei, mert eleg zavarosak, pl. ahogyan utasitgat, tehat az egesz viselkedese, s aztan a sirankozasa, ahogyan sajnaltatja magat, aztan pedig a legutobbi, hogy "csak a parod" menjen el!
Egyet tehetsz meg mielott elkoltoznel es van turelmed, hogy leulsz Vele es megprobalod megertetni Vele, hogy felnott vagy, s itt eloadhatod azt, hogy Te hogy kepzeled az ott elest,
fizess Neki es kezeljen felnottkent, Aki berli Tole azt a helyiseget, de oda ne jarjon be, tehat, mint "tarsberlot" kezeljen. Ha ezt igy elfogadja, akkor maradj, de ha nem,
akkor menj es koltozz el, ne hibaztasd magad, mert Te mindent megtettel,
de most a Te sajat sorsodrol, eletedrol van szo, es igy
leelni hetkoznapokat nem lehet normalisan, mivel affele hadjaratban elsz.
Szeret O a maga modjan, de affele diktator, de ez nem a Te hibad, Neki kell valtoztatni, amikor O nem valtozik, akkor tiszta lelkiismerettel koltozz el a sajat erdekedben!
válasza:kérdező
az utolsó hozzászólásodba amit írtál
szval ez tipikus aktív lelki terror
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!