Változhat ez még? Hogy ne közömbös legyek a ma mar felnőtt lamyomnak

11.: Pontosan milyen is egy egészséges anya-lánya kapcsolat?

Mondjuk azon körülményt figyelembe véve, ha pl. az anyuka egész nap azért dolgozik, hogy eltartsa a lányát.

12: nem csak eltartotta, hanem még extra dolgokra is megkereste a pénzt. Ha ennek eredménye egy túlórázó édesanya, aki kevesebbet van otthon, illetve valaki, aki kiégve megy haza minden nap, és már nincs kedve a lányával beszélgetni, akkor jogos a feltételezés, hogy ezt a kapcsolatuk megsínylette. Nem életszerű elvárni, hogy a gyerek elnyomja az érzelmi dolgokat, objektívan átgondolja, és levonja a következtetést, hogy az anyja mennyire szereti.

Mindenre rátett egy lapáttal, hogy az anya magától vont meg dolgokat: ha ő nem ragaszkodott az igényeihez, vagy csak hogy néha magát kényeztesse, hogyan várhatta, hogy a gyerek értékelni tudja mint embert?

kizárólag fizikai / anyagi dolgokat írtál le, hogy mit adtál neki.

Érzelmi elhanyagolás is létezik. Ha nem alakítottál ki vele bizalmi kapcsolatot, amiben biztonságban és szeretetben érzi magát, és kifejezheti az érzéseit, mert tudja, hogy figyelnek rá, és nem megalázzák pl... akkor még jó is, ha ki meri fejezni, hogy hoppá valami nem úgy van mint a várt "tökéletesség". Gondold újra.

Igaza van.

Apám is mindent megadott. Pénz, pénz, pénz.

De egy jó szót? Vagy segítséget, amikor tanácsot kértem tőle, hogy mit tegyek? Ja, azt nem, de tessék itt egy 20-as, és most hagyj békén.

Mégis milyen lenne a kapcsolatom ezek után vele? Megvetem, mert soha semmiben nem támogatott érzelmileg.

Ó, bárcsak nekem lett volna olyan apám, aki legalább egy 20-ast adott volna !!!

Nem tudtok ti semmit megbecsülni, az a baj!

A kérdező lánya meg nem tudom, hogy mit szólt volna hozzá, ha egyáltalán semmit sem kapott volna az anyjától, még egy vasat se....

Én ezt hálátlanságnak tartom és én meg az olyanokat vetem meg, akik nem képesek a köszönömre.

Nem, nincs igaza a leányzónak!

De majd rájön, ha az anyja már nem lesz - feltéve, ha van benne némi EQ....

Ha a mindent megadtál alatt azt érted, mint amit az anyám, akkor el kell keserítselek.

Hiába halmoz el (esetenként kéretlenül) anyagiakkal, ha mellette érzelmileg sivár az egész kapcsolat. Folyton a szememre hányja azokat a lemondásait is, amit a fene nem kért tőle, nem is volt szükséges. Mellette viszont ha mondani akartam neki valamit, akkor a képembe vágja, hogy nem érdekli, nem reagál, telefonozik közbe, ha közös programot akarok vele, ami lehet egy séta, egy film itthon, végig siránkozza, hogy miért kell ehhez ő is, ha meg ő választ közös programot, pl kertészkedés, akkor végig veszekszik velem, hogy rossz helyre léptem, holott a lábnyomát követtem, majd a szememre hányja, hogy ezt a programot miért nem tudom élvezni.

És feldughatom a seggembe a random 20 ezres ajándékot, amit sose kértem, ha normális időt nem tudok a saját anyámmal tölteni, beszélgetni vele, erre mellé még azt is hallgathatom, hogy neki milyen rossz MIATTAM.

Szerintem nálatok is ez lehet a baj, legalább részben. Vagy hát erre tudok következteti az alapján, hogy csak az anyagiakat említed. Hogyan tudtok egymással beszélgetni? Bizalmas-e a viszony? Van bármiféle kellemes, közös időtöltés?