Mit nyújtottak a szüleid?

anyagilag mindent, amire csak szükségem volt. lakást is kaptam.

érzelmileg még annál is többet. nagyon örülök, hogy ilyen szeretetteljes családban nőttem fel.

Mindent amit nem akar egy ember.Sok sírást,fájdalmat,nélkülözést,állandó költözést,vállást,erőszakot.

25/l

Az ésszerűség határain belül anyagilag mindent megkaptam.

Érzelmileg is mindent.

23/N

Apám nincs, kb. 5 éves korom óta nem tartjuk vele a kapcsolatot.

Anyámtól...? Nem akarok igazságtalan lenni és kinőttem már a tinikor lázadó hálátlanságából is, épp ezért elismerem, hogy igyekezett anyagilag mindent megtenni, hisz egyedül nevelt három gyereket - amit tudott megadott nekünk anyagi szempontból. Ez nagyon keveset jelentett, de mindig volt étel a szánkban és új ruhánk, mikor a régi már elkopott.

Viszont érzelmi téren senkinek nem kívánom azt, amivel az én gyerekkorom eltelt. Anyám a válás után depresszióba esett, és előjött az igencsak agresszív és gyűlöletteli énje.

Az az igazság, hogy egész gyerek - és kamaszkorom azzal telt, hogy rettegtem a saját anyámtól, sokszor igazságtalanul bántalmazott, szó szerint semmit nem lehetett megbeszélni vele, nem fordulhattam hozzá, ha valami bántott, a szeretetét (ha volt is) nem mutatta ki. Ez ahhoz vezetett, hogy mikor már nem tudtam elmenekülni a saját kis fantáziavilágomba és szembesülnöm kellett a valós élettel, én is depressziós lettem, gyűlöltem élni, öngyilkossággal próbálkoztam, elmondhatatlanul boldogtalan voltam.

A helyzet javulása egyedül nekem köszönhető, anyám ugyanis mindig kitartott amellett, hogy ő ugyan nem fog megváltozni. Én viszont mindig gondolkodó-típus voltam, és mivel sokat olvastam amolyan filozofikus-ezoterikus jellegű könyveket, 16 éves koromra megértettem, hogy a gyűlölet semmit nem old meg, és én nem az anyám vagyok, jogom van a boldogsághoz.

Innentől kezdve folyamatosan építgettem az elveimet, míg elértem oda, hogy 18 évesen boldog embernek mondom magam egy ilyen gyermekkor után, és a veszekedések is elfogytak már - a jóvoltomból, anyám ugyanis továbbra is makacsul áll amellett, hogy ő nem fogja leküzdeni a hibáit. Igaz, ma már nem tekintem anyámnak, csupán egy embertársamnak, akihez több fűz, mint az átlaghoz.

Szóval, néha azt kívántam, bár ne ennék három napig, de legalább egy jó szót kaphatnék cserébe.