Mi húzódhat a férjem viselkedésének hátterében? Hazudik nyilvánvaló dolgokról, mindent letagad. Ezt hívják passzív-agresszív viselkedésnek? Vagy inkább pszichoata?

Kezdeném azzal, hogy 15 év alatt csak nagyon ritkán sértődött meg és utólag mindig bocsánatot kért ő is és én is, utána 1-2 évig teljesen normálisan viselkedett, mielőtt újra megsértődött, de utána mindig "visszaváltozott" normálissá, képes volt belátni, ha ostobán viselkedett. Most viszont lassan 1 éve kibírhatatlan. Van két iskolásunk, egy ovisunk és egy picur.

Újabban sokszor önmagának teljesen ellentmond, letagadja, hogy más véleménye volt 2 nappal ezelőtt és ezzel felidegesít (pl. "Úgysem fog esni szombaton!", két nappal később: "Megmondtam előre, hogy szombaton szakadni fog az eső!"). Ha szembesítem vele, hogy mást mondott, akkor én vagyok a hülye, rosszul emlékszem, szenilis vagyok, kezeltessem magam. Amikor dühbe gurulok, mert nyilvánvalóan hazudik, akkor látom, hogy oldalra fordítja a fejét és haloványan mosolyra húzódik a szája. Ha szólok, letagadja, hogy mosolyog, miközben látom.

Állandóan, mindenbe beleköt: ha minden egyes nap mosok, az a baj, hogy pazarlom a vizet, mert nem gyűlik össze elég mosnivaló (megjegyzem, fél töltetes programmal mosok olyankor). Ha kimarad egy-két nap és tele kell tömni a dobot vagy nem fér bele mind, akkor az a baj, hogy miért nem naponta mosok, hiszen nagycsaládosok vagyunk.

Ha azt tettem, amit ő mondott/tanácsolt és pórul jártam, akkor az volt, hogy "Te hibád, minek hallgatsz rám?!"

A gyerekekkel is bunkó. Szól nekik, hogy jöjjenek, rohannak le a lépcsőn, aztán az utolsó pillanatban, amikor megállnának előtte, ledobja a nekik szánt gyerekmagazint a földre azzal, hogy "Most már késő, nincs időm rátok várni, gyorsabbnak kéne lenni, dolgom van, nem érek rátok!", majd sértődötten elviharzik a szobájába. Vagy: iskolai fotózás, ő fizette a képeket. Megérkeztek a fotók, mivel ő éppen elvonult (ilyenkor nem lehet zavarni), a gyerekek nekem adták, mutogatták. Megjelent, hiszen hallgatózott, lecseszett minket, hogy mégis milyen alapon én nézem meg először a képeket, mikor ő fizette ki. Odaadtam neki, mire ő: "Most már nem érdekel!!!", sarkon fordult, vissza a szobájába, kulccsal bezár, duzzogás indul... Már a gyerekek is forgatták a szemüket, illetve mosolyogtak rajta, tudják, hogy milyen.

A gyerekeket is felküldi, hogy olvassanak, aztán 10 perc múlva üvölt, hogy segítsenek neki ebben meg abban "Ki mondta nektek, hogy olvassatok, ki engedte meg?" "Hát te, apa...", de azt is letagadja.

A költözés óta (3 éve) a gyerekekkel alszom egy szobában, mert szoptatok éjszaka és őt zavarja, nem tud pihenni tőle. Ha hisztizik a legkisebb (másfél éves), rögtön követeli, hogy azonnal nyugtassam le, szoptassam meg. Máskor az a baja, hogy miért szoptatom még mindig, miért nem alszunk egy szobában, viszont a szobájából kb. hetente kitilt engem és a gyerekeket. Azon is megsértődött, hogy a pici anyás. Az utóbbi időszakban a férjemet követi mindenhová, akkor üvölt, hogy vigyem már el a s*ggéből, idegesíti, rálép véletlenül és hallgattassam el, rakjam a járókába. Ha beteszem, akkor az a baj, hogy ott üvölt.

Olyan vagyok, mint a mosott sz*r, ő tanácsolja, hogy dőljek le, amikor alszik a picur. Ha szunyókálok 20 percet, akkor számon kér, hogy nekem ezt is lehet, mit képzelek, bezzeg ő dolgozik, nekem csak a kölykökkel kell foglalkoznom meg a háztartással.

Ha itthonról dolgozik, azt soha nem jelenti be, állandóan kritizál, hogy tőlünk nem lehet nyugton dolgozni, menjünk már el otthonról.

Állítólag azért ilyen, mert "sok pénzt visznek a gyerekek". Tudom, nem lehetett látni előre a covidot meg ezt a nagy inflációt, amikor gyerekeket vállaltunk (ő szeretett volna nagycsaládot, én csak kettőt), de csak ürügynek érzem tőle ezt az indokot.

Pedagógus szeretne mindkettőnkkel találkozni, a férjem mondja, hogy esélytelen, neki erre nincs ideje, menjen a nő a p***ába. Mondom, hogy sajnos a férjem rendkívül elfoglalt, nem tud megjelenni a konzultáción. Megígéri, hogy felhívja, hátha sikerült mégis egy megfelelő időpontot egyeztetni. Nekem nem nagyon veszi fel a telefont, de a nőnek azonnal és 5 percen belül meg is beszéltek egy konzultációs időpontot. Persze a pedagógus szemében én voltam a hazug, aki valamiért nem akarta, hogy apuka is jelen legyen a megbeszélésen...

Ha ki tudnék fizetni egy albérletet gyedből vagy bölcsibe adnám a kicsit és lenne annyi fizetésem, már leléptünk volna a gyerekekkel, de mindenféle juttatással együtt a fizetésem sem lenne elég a megélhetésre. Tulajdonképpen ezért vagyunk még vele, de a gyerekek sem tudnak kiigazodni rajta, szoronganak, ha itthon van.