Mi húzódhat a férjem viselkedésének hátterében? Hazudik nyilvánvaló dolgokról, mindent letagad. Ezt hívják passzív-agresszív viselkedésnek? Vagy inkább pszichoata?
Kezdeném azzal, hogy 15 év alatt csak nagyon ritkán sértődött meg és utólag mindig bocsánatot kért ő is és én is, utána 1-2 évig teljesen normálisan viselkedett, mielőtt újra megsértődött, de utána mindig "visszaváltozott" normálissá, képes volt belátni, ha ostobán viselkedett. Most viszont lassan 1 éve kibírhatatlan. Van két iskolásunk, egy ovisunk és egy picur.
Újabban sokszor önmagának teljesen ellentmond, letagadja, hogy más véleménye volt 2 nappal ezelőtt és ezzel felidegesít (pl. "Úgysem fog esni szombaton!", két nappal később: "Megmondtam előre, hogy szombaton szakadni fog az eső!"). Ha szembesítem vele, hogy mást mondott, akkor én vagyok a hülye, rosszul emlékszem, szenilis vagyok, kezeltessem magam. Amikor dühbe gurulok, mert nyilvánvalóan hazudik, akkor látom, hogy oldalra fordítja a fejét és haloványan mosolyra húzódik a szája. Ha szólok, letagadja, hogy mosolyog, miközben látom.
Állandóan, mindenbe beleköt: ha minden egyes nap mosok, az a baj, hogy pazarlom a vizet, mert nem gyűlik össze elég mosnivaló (megjegyzem, fél töltetes programmal mosok olyankor). Ha kimarad egy-két nap és tele kell tömni a dobot vagy nem fér bele mind, akkor az a baj, hogy miért nem naponta mosok, hiszen nagycsaládosok vagyunk.
Ha azt tettem, amit ő mondott/tanácsolt és pórul jártam, akkor az volt, hogy "Te hibád, minek hallgatsz rám?!"
A gyerekekkel is bunkó. Szól nekik, hogy jöjjenek, rohannak le a lépcsőn, aztán az utolsó pillanatban, amikor megállnának előtte, ledobja a nekik szánt gyerekmagazint a földre azzal, hogy "Most már késő, nincs időm rátok várni, gyorsabbnak kéne lenni, dolgom van, nem érek rátok!", majd sértődötten elviharzik a szobájába. Vagy: iskolai fotózás, ő fizette a képeket. Megérkeztek a fotók, mivel ő éppen elvonult (ilyenkor nem lehet zavarni), a gyerekek nekem adták, mutogatták. Megjelent, hiszen hallgatózott, lecseszett minket, hogy mégis milyen alapon én nézem meg először a képeket, mikor ő fizette ki. Odaadtam neki, mire ő: "Most már nem érdekel!!!", sarkon fordult, vissza a szobájába, kulccsal bezár, duzzogás indul... Már a gyerekek is forgatták a szemüket, illetve mosolyogtak rajta, tudják, hogy milyen.
A gyerekeket is felküldi, hogy olvassanak, aztán 10 perc múlva üvölt, hogy segítsenek neki ebben meg abban "Ki mondta nektek, hogy olvassatok, ki engedte meg?" "Hát te, apa...", de azt is letagadja.
A költözés óta (3 éve) a gyerekekkel alszom egy szobában, mert szoptatok éjszaka és őt zavarja, nem tud pihenni tőle. Ha hisztizik a legkisebb (másfél éves), rögtön követeli, hogy azonnal nyugtassam le, szoptassam meg. Máskor az a baja, hogy miért szoptatom még mindig, miért nem alszunk egy szobában, viszont a szobájából kb. hetente kitilt engem és a gyerekeket. Azon is megsértődött, hogy a pici anyás. Az utóbbi időszakban a férjemet követi mindenhová, akkor üvölt, hogy vigyem már el a s*ggéből, idegesíti, rálép véletlenül és hallgattassam el, rakjam a járókába. Ha beteszem, akkor az a baj, hogy ott üvölt.
Olyan vagyok, mint a mosott sz*r, ő tanácsolja, hogy dőljek le, amikor alszik a picur. Ha szunyókálok 20 percet, akkor számon kér, hogy nekem ezt is lehet, mit képzelek, bezzeg ő dolgozik, nekem csak a kölykökkel kell foglalkoznom meg a háztartással.
Ha itthonról dolgozik, azt soha nem jelenti be, állandóan kritizál, hogy tőlünk nem lehet nyugton dolgozni, menjünk már el otthonról.
Állítólag azért ilyen, mert "sok pénzt visznek a gyerekek". Tudom, nem lehetett látni előre a covidot meg ezt a nagy inflációt, amikor gyerekeket vállaltunk (ő szeretett volna nagycsaládot, én csak kettőt), de csak ürügynek érzem tőle ezt az indokot.
Pedagógus szeretne mindkettőnkkel találkozni, a férjem mondja, hogy esélytelen, neki erre nincs ideje, menjen a nő a p***ába. Mondom, hogy sajnos a férjem rendkívül elfoglalt, nem tud megjelenni a konzultáción. Megígéri, hogy felhívja, hátha sikerült mégis egy megfelelő időpontot egyeztetni. Nekem nem nagyon veszi fel a telefont, de a nőnek azonnal és 5 percen belül meg is beszéltek egy konzultációs időpontot. Persze a pedagógus szemében én voltam a hazug, aki valamiért nem akarta, hogy apuka is jelen legyen a megbeszélésen...
Ha ki tudnék fizetni egy albérletet gyedből vagy bölcsibe adnám a kicsit és lenne annyi fizetésem, már leléptünk volna a gyerekekkel, de mindenféle juttatással együtt a fizetésem sem lenne elég a megélhetésre. Tulajdonképpen ezért vagyunk még vele, de a gyerekek sem tudnak kiigazodni rajta, szoronganak, ha itthon van.
válasza:Csak egy lehetőség: nem lehetne vele megbeszélni, hogy ő álljon tovább, költözzön el? Hisz ezesetben ő válik egyedüli keresővé, aki meg tudná teremteni a külön életet... Nem fair a gyerekekkel együtt az utcára kényszeríteni egy nőt x év után, akkor sem, ha nála változás következett be érzelmileg. Ez a megoldás csak akkor játszik, ha képes volna felfogni, illetve mindenki érdekében inkább elszeparálódni, ha amúgy sem kíváncsi a családjára. Viszont kedves kérdező, kétlem, hogy alkalmas lenne enneķ megvitatására, hisz a példáidból látva egyértelműen úgy videlkedik, mint egy nagyra nőtt óvodás. Sajnállak őszintén.
Ui.: A legfájóbb szerintem az, ahogy a gyerekekkel bánik, a partnerbe való beleunást még csak-csak megérteném (a passzív-agresszív huzavonát azonban itt sem tűrném), de a saját gyermekeibe nem un bele az ember csak úgy, s így nem viselkedhet!
Nem érdemli meg a szeretetet az ilyen "ember".
Intelligens ember nem így vezeti le a feszültséget, nem bántja a gyermekei anyját, mert azzal egyrészt a gyermekeinek okoz fájdalmat, másrészt erkölcstelen. A gyerekekre meg végképp nem tesz megjegyzést egy normális szülő, azok a szerencsétlenek értelmezni sem tudják miért kapják az ívet.
Ha az apróságok felé is érdektelen, tényleg veszett a dolog.
válasza: válasza:Nincs is már közös életetek. Te 3 éve mással alszol. Ő most csak a nyűgeit látja a gyerekeknek.
Foglalkozni kéne egymással. Kettesben időt tölteni. Valaki segítsen, vigyázzon a gyerekekre. Vagy ha jól értem a legkisebb is már 3 éves, tehát mindenki ovis vagy sulis, akkor neked sem kell 0-24-ben gyerekezned.
Persze érthető, hogy ez így neked sem jó. Két felnőtt embernek ezt meg kéne tudni beszélni.
Próbálj vele beszélni, nyugodtan, ne egy vita közben, ne akkor, amikor ott sürög az összes gyerek.
válasza:Csak a pénzt viszik, hozni nem hoznak semmit
Anyunak szja mentesség, ami minimálbérnél havi 30ezer, élete végéig.
Plusz havi 132ezer nettó családi kedvezmény. Meg a családi pótlék... Havi szinten minimum 200e-vel beljebb vagy négy gyerekkel. És nem biztos, hogy kerülnek fejenként havo ötvenbe. van hónap, amikor igen, de nem mindig.
válasza:Szeretője van.
Elhidegültetek az évek során, nem szeretitek már egymást, de ez egy dolog. Ha a viselkedésében hirtelen történt változás, akkor annak van valami hirtelen jött kiváltó oka, ez nagy valószínűséggel egy szerető.
válasza:"A költözés óta (3 éve) a gyerekekkel alszom egy szobában, mert szoptatok éjszaka..."
Én itt látom a probléma gyökerét. Nincs intimitás, nincs szex.
A férj összes hisztije, bunkósága emiatt van. Kétségkívül nem intelligens reagálás, de lehet, hogy előtte X alkalommal kérte, hogy ne így legyen. A másfél évest is lassan le kéne szoktatni a melledről. Gondolom, neked is egyértelmű, hogy ez már nem táplálás számára, csak megnyugtatás, "komfort-szopi".
Önerőből nem fog menni ennek a helyrehozása. Próbáljatok családterápiára menni. Ha a férjed erre nem nyitott, akkor ennek a házasságnak vége.
Azt írod, albérletbe nem tudsz elmenni. Miért, a családi ház nem közös szerzemény? Akkor ui. az feleződni fog, és egy szerény lakás ára kijöhet a feléből. A férjed meg értelemszerűen fizetése kb. felét gyerektartás címén utalni fogja a bíróság ítélete alapján.
Szóval a sorrend:
1. Babócát leszoktatni a szopiról és szexelni a férjeddel.
2. Ha ettől nem oldódik meg a probléma, vagy a férjed elutasít, akkor családterápiát javasolni.
3. Ha családterápiára nem nyitott a férjed, akkor belekezdeni valami olyan tevékenységbe, amit távmunkában vagy bedoldolgozóként, nem fix időben is lehet végezni. Ha ez sikerült, akkor belengetni a válást és elmesélni, mivel fog ez számára járni (családi házból kiköltözhet és fizetése feléből kezdhet új egzisztenciát építeni).
4. Ha ettől sem jön meg az esze, akkor válni.
Nem, a picur másfél éves, az ovis 4. Amikor az ovis még 1 éves volt, akkor költöztünk. Még szoptattam éjszaka, ami a régi lakásban nem zavarta a férjemet, de a házban már nem akarta magát kitenni ennek. Később már nem szopizott, de éjszaka többször felriadt, emiatt is az ő szobájában aludtam, meg aztán a férjemnek is kényelmes volt egyedül a kétszemélyes ágyban (én matracon aludtam). A legkisebb éjszaka 1-2 alkalommal még szopizik, illetve visít, ha jön a foga.
Én két gyerekkel tökéletesen elégedett voltam, sose akartam többet, ő nyúzott, hogy négyet szeretne, beadtam a derekam. Még a pici születése után is egész normális volt, pedig akkor már rég benne voltunk a covidban.
Tavaly augusztus-szeptember környékén kezdett ilyen sértődős lenni, de még március környékén is úgy voltam vele, hogy ha kedvesebb vagyok, akkor talán lenyugszik. De az utóbbi hetekben már tényleg mindenbe beleköt, a gyerekekkel is iszonyat bunkó, nekem ez fáj a legjobban.
Próbáltam vele beszélni egy esetleges szeretőről, de persze tagadott mindent. Heti 2-3 alkalommal szexeltünk, de az utóbbi hetekben már nem, mert elkezdett idegesíteni, hogy "jajj, mikor jön már meg, ugye nem estél teherbe???", miközben védekezünk. Szóval hiába volt szex, nem lett kedvesebb, nyugodtabb. Az is idegesítette a legutóbbi alkalommal, hogy átöleltem, állítólag kényelmetlen volt neki...
válasza: válasza:"Ha ez sikerült, akkor belengetni a válást és elmesélni, mivel fog ez számára járni (családi házból kiköltözhet és fizetése feléből kezdhet új egzisztenciát építeni)."
Hogy őszinte legyek, nálam az ilyen fenyegetés egyféleképpen mukodnek: menjen ahova akar. A családi házból költözik ő is a gyerekekkel, ha egyszer közös tulajdon. A fele fizetés mint gyerektartas még mindig kevesebb mint a teljes fizetés az otthon lévő, nem dolgozó nő mellett.
válasza:Amikor az ovis még 1 éves volt, akkor költöztünk. Még szoptattam
Oké, de három éve szoptatsz, a kicsi másfél. Szóval az ovist is két és fél éves koráig szoptattad éjszaka... Minek???
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!