Van olyan titkod, amit soha nem mondanál el még a hozzád legközelebb állónak sem? Ha van, akkor mi az?

Van.Igy, nevtelenul en siman elmondom, ugysem ismer senki.(:

Homoszexualis vagyok.Soha nem hoznam olyan helyzetbe a szuleimet, csaladomat, hogy ezt felvallaljam. Gyava vagyok, lehet. De nem bantom a szeretteimet.

van. sajnos. annyira nem ciki, pláne így ismeretlenül, de ha azok, akik ismernek megtudnák, sztem letagadnának.

szóval megtartom magamnak.

csak a mostohatesóm tudja, és biztosan tudom, hogy nem mondaná el senkinek...

Tegnap egy partin eldöntöttem kiírom, Egyedül érzem magam a 30as évein közepén, , Nagyon! Pontosabban, ha úgy vesszük igazából még soha nem volt barátnőm, S ezt sosem vallottam be senkinek. Tegnap beszélgettem egy pultos csajjal, érdeklődött rólam -nem felszedés céljából, de én nem éreztem a lelkesedést sem, úgy éreztem, "fáradt vagyok" Nem akarom már a világot-nőket meggyőzni, milyen ember vagyok. Beszéltem, és teljesen fájt a fájdalom magány, és a hozzám köthető karakter keveréke, amiből sosem tudtam kimászni. Pedig nem volt mindig így. . . , , Óriási lelkesedéssel, partikkal, sporttal tanulással vágtam neki kamaszkorom óta a nagy élet megélésére, sokszor éreztem, h vettem le NŐ t a lábáról, de sosem gondoltam tovább, s állítólag ez volt a vesztem, mert volt aki küldte a jelzést. .

Persze van oka miért gondolom így: sportos vagyok, adok magamra, viszont arcra sajnos nem vagyok szép. Kimerültem, Rosszul esik már az élet, meló hely rendben, viszont otthon lenni, lelépni, kirándulni, társaságba menni egyedül. . . Eszembe jutott a legrosszabb is. . .

Egyenlőre nézem a világot, csendben, beszélni sincs kedvem, eljárok mindenhova, sosem éreztem magam ez ügyben elveszve. Sajnos ez az életem, munka, és valahogy megélni lelkesedve a szabadidőt, és tudom, h a kapukat egy őszinte barátnő nyitná ki. . .