Miért kell bántani azért, mert eltartanak?

Nem akarok provokálni senkit sem, szóval akinek ez érzékeny téma, vagy azt vallja, hogyha valaki 18 lesz, onnantól oldja meg az életét, az inkább ne írjon választ. Vitatkozni, bizonygatni azt, hogy ez nekünk jó és működőképes, nincs kedvem. Köszönöm a megértést!

A probléma:

A szüleim még kicsi koromban elváltak, engem anyukám és az új férje neveltek fel. Apámtól semmit nem kaptam soha, mondván, neki nincs pénze. De oké, az elején ebből volt sok vita közte és az anyám között, mert ha nincs pénze, miért csinált két gyereket a volt szeretőjének stb. Szóval voltak visszásságok... De utána úgy voltunk vele, hogy sz_r ember, sz_r apa, ez van.

Nem panaszkodhatok, mert nagyon jó körülmények között nőttem fel, boldog gyerekkorom volt, most is az vagyok. A nevelőapám a saját lányaként szeret.

22 éves vagyok, még tanulok. Otthon azt mondták, hogy ez az elsődleges és a pénz miatt ne aggódjak. Eltartanak, de a hasonló korú baráti társaságom 90%-ban hasonlóan él. Akik nem, ott vagy az van, hogy férjhez mentek már vagy pedig a családi vállalkozásnál kezdtek dolgozni. Szóval emiatt így semmi atrocitás nem ért soha, nem is nagyon téma, hogy kinek honnan van pénze vagy hogy miből élünk.

Ennek ellenére apám oldaláról a beszólások folyamatosak.

Két gyerek van, a nagyobb 14 éves, a kisebbik 8. Vele nincs baj, de a nagyobb állandóan figyelte régebben, hol vagyok, mit csinálok és írogatott rá. Meguntam, letiltottam. Most akkor szól be, amikor nagyszüleinknél vagyunk éppen egyszerre vagy mert mondjuk családi ebéd van. Hogy én amúgy egész életemben egyetemre fogok járni? Tervezem valaha is dolgozni, akár egy napot is? Vagy most beszéltük hétvégén a nagyszüleimmel, mik a tervek nyárra, én mondtam, hová tervezek utazni, miket szeretnék csinálni, erre közbeszól, hogy "hát látom a munka ezen a nyáron sem lesz a tervek között".

A nagyim szerint nem tudja kezelni még ezt a pénz dolgot és ő azt látja, hogy nekem milyen jól megy, ők meg semmire nem haladnak, a gyerekek sem kapják meg éppen azt, amire vágynak és hogy ő még kamasz, bele sem gondol, hogy az életemet nem apa finanszírozza. De, belegondol, mert karácsonykor is jött a szöveg, én meg elmagyaráztam neki, hogy ne irigykedjen, mert pont az ő édesanyja volt az, aki szétrobbantotta az én családomat, szóval akkor 50-50. Nekik van apjuk, nekem meg normális életem és kilátásom egy sikeres jövőre.

Mert náluk pl. le van nézve az is, ha valaki továbbtanul, vagyis ilyeneket mondott régen is, hogy ő azért utálja az angolt tanulni, mert a földeken úgyse kell neki senkihez se angolul beszélni és a mezőgazdaságban van a jövő. Meg hogy ő ahogy lehet, otthagyja az iskolát és elmegy valahová dolgozni inkább.

Még ha az lenne, hogy tényleg apa nekem adja a pénzét, ezért otthonra nem ad... Azt mondom, oké, jogos. De így egyáltalán nem érzem annak és 14 éves létére nem érzi a határokat egyáltalán.