Hogyan viszonyulsz a gyerek témához?

Nincs ilyen opció.

Szeretem, szerettem volna, de nem lehet.

Azt jelöltem, hogy nem szeretem a gyerekeket, de ez talán túlzás. Az aranyosabbakat kimondottan kedvelem, viszont fárasztanak, úgyhogy vigyázni rájuk, meg különösebben játszani velük nincs kedvem. Inkább messziről szeretem őket.

Van gyerekem, őt közelről is imádom. Bár nem tagadom, néha ő is le tud fárasztani, ahogy mindenkit a sajátja. :)

Egyikre se tudtam jó érzéssel rányomni. Nem szeretem a gyerekeket (de nem is utálom őket), jelenleg nem akarok egyáltalán, de fene tudja, hogy hogy fogom gondolni 10 év múlva. Nálam mondjuk annyival bonyolultabb a helyzet, hogy nem is lehetne biológiailag saját gyerekem, szóval az örökbefogadás játszana csak alapból.

26/F

Szeretnék, de egészsègügyi okokból felejtős sajnos.

Sokan írják, hogy szar az ország. Ha lehetne nekem is, talán ez lenne a legnagyobb bajom szinén.Orvosi ellàtás, oktatás, megélhetés nagyon gyalázatos. A kovid+ a háború bebizonyította, hogy bàrmelyik pillanatban összeomolhat mindened és a bizonytalanságba senki nem fog szívesen gyermeket szülni, hacsak egy orosz katona meg nem erőszakolja.

Semlegesen viszonyulok a gyerekekhez és a gyerekvállaláshoz is. Az ismerős, jófej gyerekeket nagyon szeretem, szívesen foglalkozom velük. Nyilván a sajátomat is szeretném. Idegenek gyerekei viszont nem foglalkoztatnak különösebben, nem csodálom meg mások babáit a babakocsiban, stb.

A saját gyerek is egy sokadlagos cél az életemben. Szakmai és anyagi jellegű céljaim vannak nekem és a páromnak is, illetve mindkettőnk szüleinek szeretnénk mindenképpen méltó körülményeket biztosítani majd, ha már gondozásra szorulnak. Egyikünk sem ragaszkodik ahhoz, hogy valaha is gyerekünk legyen, de nem is vagyunk ellene. Ha ott tartunk, mondjuk 30-35 évesen, hogy nem lenne tragédia, ha "becsúszna", akkor sem tennénk különösebb intézkedéseket a fogamzásgátlás elhagyásán kívül annak érdekében, hogy terhes legyek (szóval nem nézném a naptárat, nem görcsölnék rajta meg hasonlók). Természetesen örülnénk neki, ha összejönne (a megfelelő időben), de akkor is boldogok lennénk, ha csak kettesben maradnánk egész életünkben.

Világéletemben akartam gyereket, lett is, és örömmel nevelem őket.

Miért?

Hát mert aranyosak, szeretnivalóak. :-)