Mennyire ijednétek meg, ha a nemsoká 17 éves lányotokat eljegyeznék?

Eléggé. Leülnék vele tisztázni hogy mit szeretne a jövőben, hogy tervezi a közös életüket.

Hol fognak lakni (megmondanám hogy nálam tuti nem) , ki tartja el őket (írtad hogy alig dolgozik a pasi). Megmondanám hogy én nem pénzelném őket. Ha házasodni felnőttek, akkor eltartani is tudni kell magukat.

Kitérnék az unoka témára is. A csupasz picsájukra ne vállaljanak gyereket. Megmondanám hogy ha szakítanak, hozzám nem jöhet vissza gyerekkel. Nem érdekel hova megy, de nálam nem fognak lakni. Nem tartom el a gyerekével. Ne siesse el a gyerek témát. Először tanuljon, menjenek el mindketten dolgozni. Ha lesz rá pénzük, akkor vágjanak bele.

Igen, és? Ha a lányod ilyen ostoba - mert az, nem kell tagadni -, azzal semmit sem tehetsz.

Az én gyerekkori barátnőm hajszálra ugyanezt eljátszotta: eljegyzés 17 évesen felcsináltatta magát egy pasival, aztán persze 19 évesen rájött, hogy élni akar, így lelépett külföldre és azóta is szrik a nagyobb gyerekére.

Azóta már okés az élete, 26 évesen férjhez ment, és van egy másik gyereke, akit normálisan nevel, csak éppen a nagylánynak sohasem lesz anyja.

Akkor így járt. Menjen albérletbe vagy anya otthonba. Nem tartom a kis családot mint a lovat. Dolgozni se fog menni végzettség nélkül. Gyárba egy anyuka se akar műszakozni. Na, akkor hol várják majd tárt karokkal? Melyik munkahelyen? Örökkévalóságig lehet majd támogatni őket. Apjok meg nem dolgozik, gyerektartást se fog fizetni, lehet majd pereskedni.

Ezekért az okokért JÓ ALAPOSAN gondolja át a gyerekvállalást. Magának szül gyereket, nem nekem.