Ha vki dolgozik és pont meghal vki a családjában, miért várnak a hîrrel addig amíg haza nem ersz? Mármint miért nem szoktak elmondani teloba családtag??

Bátyámnak apunk halálát úgy mondtuk el, mert nem tudtuk mivel meggyőzni, hogy jöjjön haza az egyetemről azonnal mert baj van.

Mi várt mikor felvettük kocsival? Kisírt szemek, összeroskadva az út szélén és a táskáját ölelgette.

Én is a munkahelyemen voltam éppen, amikor közölték édesapám halálhírét. 43 éves volt. Én meg 23. Egy közeli családtag hívott fel (nem anyu és nem a tesóm, ők nem voltak olyan állapotban, hogy közölni tudják a hírt, hanem apu öccsének a felesége hívott fel, aki ott volt a helyszínen). Délelőtt 10-11 óra körül jött a hívás, épp gyerekeknek tartottam órát, foglalkozást. Lefagytam. Nem tört ki belőlem a sírás vagy a zokogás, hanem döbbenetemben lemerevedtem. Azt sem tudtam, hogy most ilyenkor mi van. Hogyan lesz tovább nélküle. Mi lesz most ezután anyuval meg a húgommal. Lebénított a hír. Furcsa módon nem törtem ki zokogásban ott azonnal, hanem időnek kellett eltelnie, mire estefelé előtörtek belőlem a könnyek. A kollégák nagyon rendesek és segítőkészek voltak mindannyian, egytől egyig. Hazaküldtek, hogy legyek a családommal és segítsek intézkedni, maradjak otthon nyugodtan, amíg úgy érzem, hogy szükségem van rá vagy amíg a családnak szüksége van rám a nehéz helyzetben. Ők majd megoldják a helyettesítésemet akár 1-2 hétig is, utána majd visszaadom nekik az óraszámokat - mondták. Le a kalappal előttük, az emberséges hozzáállásuk előtt, a mai napig hálás vagyok mindannyiuk segítségéért és a végtelenül korrekt, empatikus hozzáállásukért.

Szóval az én esetemben nem várták meg, míg délután/este hazaérek, hanem napközben kaptam a hírt. Ilyen is van. De egyébként tényleg nagyon sok függ attól is, hogy ki milyen munkakörben dolgozik, veszélyezteti-e mások épségét, biztonságát egy ilyen súlyú hír közlése munkaidőben, stb. Meg eleve a család illetve a hírközlő személyisége, mentalitása, gondolkodása, egyéni mérlegelése, maga az adott szituáció, amiben éppen akkor ők vannak, stb. Nagyon sok minden befolyásolja, hogy kivel, mikor és hogyan közlik a hírt. Minden történet eltérő, egyedi. És azután az embernek a "sajátja" marad, sajnos, amire nagyon sokan az életünk végéig emlékezni fogunk, hogy kitől, hogyan és mikor kaptuk a hírt.

Egy haverom apja hirtelen halt meg. A haverom öccse Németországban dolgozott éppen.

Vele telefonon közölték a rossz hírt. Nyilván, ilyen esetben nem várják meg, mire több nap múlva hazajön az illető.

Anyai nagymamám a nyáron hunyt el.

Én is dolgoztam.

Épphogy hazaértünk a párommal, mikor hívott a tesóm, (később apa és apai mama is, hogy meghalt a mama. 😭

Nem akartak ott hívni, de ők már tudták mi történt.

Kímélni akartak engem is.

Nem tudgsn

De volna úgy dolgozni. 😭

Meg nem is hiányzott volna, hogy a. Kollégák, meg mindenki kérdezze, hogy mi történt.

1. mert másnak nincs köze a gyászodhoz, kollégáknak meg pláne nem

2. kellemetlen, amikor kb szétbőgöd magad ott rögtön mindenki előtt

3. autóba ülsz, simán balesetezhetsz

4. ha nem tudsz azonnal hazamenni, akkor egész nap rágódsz és úgysem tudsz koncentrálni