Mennyire lehet őszinte az ember a gyerekével a szülőkről?

Volt egy 10+ éves kapcsolatom. Abból a kapcsolatból született egy közös gyerek, ő most 16 éves. 4 éves volt mikor elváltunk. 14 éves voltam mikor össze jöttünk. Nagyon lapos volt a kapcsolatunk. Neki is az első voltam szexben. 25 évesen megismerkedtem a munkahelyen valakivel, bele szeretem. Egyszer találkoztunk, de nem volt köztünk semmi. Az akkori párom meg tudta, megbeszéltük, adtunk még egy esélyt a kapcsolatunknak, de szerelmes lettem a másik férfiba. Szét költöztünk a párommal, elmondtam neki, hogy nem tudok az érzések ellen mit tenni, hiába adtam esélyt, hogy helyre jozzuk.

Elköltözött, utána kezdtem el találkozni a másikkal. És csak akkor volt szex, mikor már nem voltunk együtt a párommal. Ő ezt mai napig nem hiszi el. A másik férfival is 10 évet voltam együtt. Rájöttem, hogy iszonyat unalmas és lqpos volt a szex az exemmel, mert az új párommal olyanok történtek, ami mennyei volt.

Értelmes embereknek tartom magunkat. Mai napig jó viszonyba vagyunk a gyerek miatt is, meg hát mégis "együtt nőttünk fel". Viszont tegnap a gyerekkel beszélgetünk sok mindenről és fel hozodott a megcsalás téma. Mondta, hogy apa mondta, én őt megcsaltam.

Nagyon rosszul esett, mert mikor tőlem kérdezte, miért váltunk el, akkor annyit mondtam, hogy fiatalok voltunk, elmúltak az érzelmek. Miért kell egy tinédzsert részletesen be vonni egy ilyenbe? Tudom, hogy mai napig sértve érzi magát, mert mindig a fejemhez vágja, ha segítséget kérek tőle a gyerekkel kapcsolatban, hogy én akqrtam így. Még mindig együtt lennénk, ha én nem vagyok hülye.

És valamilyen szinten igaza van, megcsaltqm. Érzelmileg biztos, mert bele szerettem egy másikba. De addig semmi testi kapcsolat nem volt a másikférfival, amíg együtt éltünk. Ezt el is mondtam neki, de nem hiszi el.

Nyilván fiatal voltam nagyon és fogalmam se volt a világról, meg a kapcsolatokról. Más fejjel látom a világot most 40 fele, mint akkor 20 évesen. De engem ez bánt, hogy a gyereknek engem állít be "rossznak". Én sose mondok rosszat az apjáról. Pedig lenne mit. Elkezdhetem mondani, hogy a szex borzasztó volt, kb minden alkalommal ha mentünk barátokhoz, hullára itta magát, sose segített semmibe itthon, sokszor lenézett és rombolta az önbecsülésem. A volt párom azt hiszi, hogy ő tökéletes, holott messze van ő is attól. Mint embert nagyon szeretem és tisztelem. De egyre jobban kezd betelni a pohár, amiket mostanában csinál és mond. Engem hibáztatt mindennel. A gyerek jegyei miatt is. Miért nem ülök le vele tanulni pl. Mondtqm neki a múltkor. Nekem 4-10ig tart egy nap. Elviszem őket suliba (azóta van egy 2. gyermekem), 8-18ig dolgozok. Aztán itt van a két gyerkőc, akikkel nem akarok tanulni már ilyenkor, hanem beszélgetni, társasozni, együtt lenni. Ő nem lakik messze tőlünk, 4ig dolgozik, anyukájánál lakik, főzve, mosva van rá. Mondtam, nyugodtan mehet a gyerek suli után oda és tanuljanak együtt. Erre a válasz: ő biztos nem. Gyerektartás 20ezer ft, pedig papír szerint 60ezer járna. Ez se érdekel. 500ezer fizetése van magára. Nekem hármonkra 220ezer. Abból a közös hitel, amit nem fizet 120ezer. És akkor a fejemhez vágja, én nem viszem sehova nyaralni a gyereket. Mondom miből? A legnagyobb vágyam, hogy vigyem őket és nagyon fáj, hogy nem tehetem meg. Össze gyűjtöttünk 2 év alatt annyi pénzt, higy menjünk el pár napra, de tönkre ment a kocsi, arra keleltt forditania pénzt. Inkább vettem fel hitelt, hogy menjünk valahova, mert nem tehettem meg velük azt, hogy nem megyünk mégse.

Szóval én ezekről nem mondok semmit a gyereknek. Nem is merek, mert annyira véd engem, hogy biztos szóvá tenné az apjának, én meg félek az apja szájától, meg keresztbe tenne.

Múltkor fültanuja volt egy telefonbeszélgetésnek. Apja úgy köszönt el tőlem, hogy ba$#dmeg. A gyerek napokig nem vette fel az apjának a telefint, mert haragudott rá, hogy így beszél velem. Viszont ezt meg pont nem akarom, hogy a mi "vitáink" befolyásolja az ők kettőjük kapcsolatát. De elegem van abból, hogy mindig ő beállítja magát jónak, én meg a rossz.

Mi ilyenkor a helyes?