Az idősebb férfi generációban tényleg ennyi az életképtelen?

Édesapám sajnos állami gondozásban nőtt fel, úgyhogy a szülei nem tanították meg semmire, viszont amikor összejöttek anyukámmal, akkor anyukám tanította meg főzni. Ennek már lassan 30 éve.

Apukám (54 éves) is ugyanúgy mos,főz, takarít, mint anyukám. Mikor kinek van rá több ideje, energiája. De soha nem várta el anyukámtól, hogy elé tegye az ételt, meg összekészítse a ruháit.

A párom (30) is mos,főz, takarít, szóval szerencsére ő sem “életképtelen”.

A nagypapáimról nem tudok nyilatkozni, nem ismertem egyikőjüket sem.

Utolsó, általában ennek van egy másik oldala is.

Amikor a férfi főzés címen széjjelbssza az egész konyhát, a pirosat a fehérrel mossa 90 fokon, teregetésnél eszébe sem jut kirázni a ruhát, vagy úgy mosogat, hogy utána a mennyezetről is folyik a víz... ha ezeket meg szóvá teszed, sértődötten kijelenti hogy akkor csinálja a nő, ő innentől fogva semmit nem segít.

Azt nem mondom, hogy az idősebb korosztály iylen, mert nem iylen. Midnen korosztályban megvannak az életképtelenek.

Sajnos saját apám is ilyen volt. Alapból megvolt benne egy "nőnek hol a helye" gondolkodás ami a nárcisztikus személyével és agresszív alkoholizmusával keveredve erős volt.

Gyakorlatilag apám is csak +1 gyerek volt a családban.

Anyám dolgozott, bevásárolt, főzött, mosott, takarított. Apám konkrétan SEMMIT nem csinált. Munkája nem volt egész nap kocsmázott meg mindenkinek fusizott piáért. Otthon meg konkrétan semmi, mert egész nap azt várta hogy gyerekként hazaérjek az iskolából és hívhasson "segíteni" ami abból állt, hogy kiosztotta a feladatot, állt mellettem és szidalmazott hogy szarul csinálom.