Hogyan lehet feldolgozni hogy levegonek voltam nezve gyerekkoromban, a testvereim meg nem? Orokke trauma marad?

Mintha ott sem lettem volna a csaladban. Ha a konyhaban voltam, anyam szolt a szobaban fekvo testveremnek hogy vigyen mar neki egy pohar vizet, en meg ott altam a csapnal. Ha bejott valaki a hazba koszontem es felreneztek , nem koszontek vissza. Hozzajuk szoltam es nem szoltak vissza....

Nagyon sok olyan eset volt, hogy en csinaltam mindent meg otthon, hazimunka stb es a testveremnek mondtak a szuleink, hogy milyen ugyes es semmit nem csinalt. Olyan voltam mint egy kutya. Nem a dicseret hianyzott, hanem a tudat hogy en csinaltam mindent es en voltam a legosszabb a csaladban kegyetlen.

A vegen mar semmit nem kommunikaltam veluk, nem is probalkoztam. Amint lett penzem, elkoltoztem szo nelkul,orultek neki. Ennek mar nagyon sok eve, de még mindig rosszul vagyok, egy trauma az egesz gyerek es tinedzserkorom. Tonkretettek engem. Mindig azt erzem en egy senki vagyok, ha valahova megyek attol felek hozzam nem fog szolni senki, en semmit nem erek, minden fiu kihasznal mert azt akarom hogy szeressenek, senkinek se kellek.

Voltatok hasonlo helyzetben? Hogy gyulelheti valaki a sajat gyereket? 26L