Normális, hogy úgy érzem, hogy csak toxikus emberekkel vagyok körülvéve?

19

Nem érzem így. Nem tudom mi lehet a baj. Volt egy időszak, hogy volt közös baráti körünk a férjemmel, és csináltunk velük programokat, de néhányuknak olyan h_lye liba lett a felesége/barátnője, hogy én kijelentettem, hogy nem megyek, aztán szépen lassan a többi nő is kikopott onnan, már csak kanbuli jelleggel jönnek össze :D

Ilyen puszipajti saját barátnőre nekem nincsen szükségem jelenleg, semmi kedvem kibeszélgetni az életemet meg a családomat egy harmadik személynek, arról nem is beszélve, hogy nem egy esetet láttam, ahol a következő feleség, az ilyen kebelbarátnőkből lett...

Munkahelyi vagy sportköri barátságok lehetnének még, de a munkahelyi társaságok folyton feljárkálnak egymáshoz, meg közösen mennek bulizni, ha abban nem akartam részt venni, akkor munkahelyen meg levegőnek néztek. Mondom, egy-két ilyen másik mindenből kimaradt emberrel sikerült "barátkoznom", közösen ebédelni, meg közben beszélgetni kicsit, de ahogy eljöttem a munkahelyről, megszakították a kapcsolatot velem. Aztán a sportköri barátságok...na ebből is elegem lett. Arról szólt az egész, hogy teli torokból szidtak másokat, így végülis folyton csak ott ültem kukán, mert nekem ahhoz nem volt kedvem, meg ott is kialakult az, hogy ha plusz programokra nem megyek el, akkor mellőzve vagyok. Plusz, mivel sport még bejött az is, hogy ugye a tevékenységből adódóan mindig valami testrészem ott volt fedetlenül, vagy sminkeletlenül előttük, és mindig akadt valaki, aki odajött megszakérteni a vélt vagy valós testi hibáimat. Szóval belőlük is hamar elegem lett, még a azt sportot is emiatt hagytam ott.

"Van rá némi esély hogy nem veled van a baj, hiszen lottó ötös is van néha. Na nálad is pont ugyan ennyi, hogy mindenki más a hibás."

Igen, biztos én vagyok a hibás, hogy meglopnak, hogy a tesómmal egy értelmes szót nem lehet váltani annyira beképzelt lett, mióta külföldre ment, biztos én vagyok a hibás, hogy nagymamám folyton szapul, szüleim meg reménytelen alakok. Ezek nem igazán relatív dolgok, amikért én lehetnék a hibás.

"Az még oké, hogy külön baráti társaságod nincs, de hogy a férjeddel közös társaságban és mindenkivel baj van az elképzelhetetlen."

Szerintem nem írtam olyat, hogy mindenkivel baj lenne abban a társaságban.

Amúgy a férjem családját ki is hagytam a felsorolásból :D

Pedig ők aztán a negatív társaság...már az elején komolyan kellett volna vennem a jeleket, hogy pl. elmegyünk hozzájuk, és minden egyes hétvégén csak ordítanak egymással. Inkább úgy álltam hozzá, hogy jaj cuki "olaszos" család. Aztán évekkel később rájöttem, hogy ezek egyszerűen képtelenek magukat jól érezni, ez a folyamatos veszekedés náluk egyfajta intimitáskerülés. Ha végül oda is kerültem, hogy leülhettem az anyjával beszélni, csak ömlött belőle a panaszáradat a kollégáira, amit még szívesen meg is hallgattam volna, de annyira részletesen adta elő, és olyan hosszan, hogy már néha annyira elfáradtam annak a követésében, hogy ki kicsoda és mit csinált, hogy majdnem beájultam :D

De persze, biztos velem van a probléma...

A kérdéshez nem kérnék több kurta egymondatos közhelyet, hogy biztos velem van a probléma, aki ilyet írna indokolja meg légyszi, hogy azok alapján, amiket leírtam, hogy kivel mi a gond, hogy jön ki konkrétan, hogy velem van a gond, mert nem nagyon látom át.

Nyilván én se vagyok tökéletes, de amiket idáig felsoroltam, olyanokat nem csinálok a rokonaimmal, ismerőseimmel. Mindig minden napból próbálok valami jót kihozni. Nem is tudom, mitől vagyok én ennyire pozitív, ilyen környezetben. Talán egy-két kollégám hathatott rám így, hogy kiemelkedtem ebből az utóbbi években. De nyilván egy IGAZI pozitív emberhez számára, aki eleve ilyen környezetben nőtt fel valószínűleg, én is csak egy lennék ebből negatív társaságból.