Bántó, ha ezek után nem szeretném a testvéremmel tartani a kapcsolatot nagyon szorosan?

Nem vérszerinti, mostoha. A szüleink 17 éve vannak együtt, házasok is.

Mi 22-23 évesek vagyunk.

Régen nagyon jóban voltunk, minden hétvégén nálunk volt, közös barátnőink is voltak (barát barátnők, mind a ketten lányok vagyunk).

17-18 éves korunkban távolodtunk el egymástól, mert sokszor úgy viselkedett velem, ami engem bántott. Ilyenkor a barátnők "összezártak" és éreztetve volt velem, hogy haragszanak rám. Beszóltak, flegmáztak, látványosan kibeszéltek. De semmiségek miatt, pl. kérdeztem tőle üzenetben, hogy ráérne-e egy mozira, vagy valamire egy hétvégén, erre válaszolta, hogy nem, mert dolga van (hobbijával kapcsolatos). Erre annyit írtam, hogy "ajj de kár, sosem érsz rá:(" és erre flegmán az volt a válasz, hogy "hát tudod mások nem lusták és csinálnak is valamit". Folyamatosan erre volt kiélezve minden, hogy én lusta vagyok, semmit nem kezdek magammal és hogy bezzeg ő mennyire elfoglalt, mennyire fontos dolgai vannak. Közben annyi volt az egész, hogy ők a barátnőinkkel egy évvel idősebbek voltak, és már érettségire, nyelvvizsgára készültek, nekem ilyen terhek nem nyomták a vállamat.

Később más városba mentünk egyetemre. Nem jártam már minden hétvégén haza pár hónap után, és már tényleg nagyon ritkán beszéltünk csak az elmúlt 3-4 évben, ilyen havonta egyszer üzenetben.

Ő még mindig a régi barátnői társaságban van, már onnan senkivel sem vagyok jóban. Lettek más barátaim, barátnőim, szóval értük tényleg nem kár, mert a végén már naponta sírtam miattuk, a viselkedésük, beszólogatásuk miatt. Úgy voltam vele, hogy ő a mostohatestvérem, azért vele csak nem szakítom meg teljesen a kapcsolatot, meg szülinapokkor, karácsonykor úgyis találkozunk. És ez eddig jó is volt, viszont most visszahallottam, hogy miket mondott rólam a régi közös barátnőknek, hogy beszéltek ki... És tényleg undorító módon.

Nem kérem rajta ezt számon, az ő dolga. Viszont én ezek után nem szeretnék vele egy asztalhoz ülni még egy évben háromszor se, mert az utóbbi pár évben tényleg csak ez a felszínes csevely ment, időjárásról, covidról, filmekről. Számomra kínos volt.

Most lesz a születésnapom, és otthon lesz egy kis összejövetel. Igazából a nagyszüleim jönnek el és a nagynéném a lányával. Anyukám viszont mindenáron szeretné meghívni a mostohatestvéremet és neki a párját, mert hogy hát csak a férjének a gyereke, most ez hogy néz ki, hogy ők nincsenek ott... Mondtam, hogy én nem szeretném, mert már nem tartjuk a kapcsolatot, nem vagyunk jóban és ez az én születésnapom lesz, tölthessem már olyan emberekkel, akiket szeretek. Hát de akkor is, akkor tartsuk egybe a mostohaapám május végén lévő születésnapjával és akkor úgy már nem csak az én születésnapom lesz.... Mondtam, hogy jó, hívja meg őket, de én úgy biztos nem leszek ott, addig elmegyek apukámékhoz, vagy a másik nagyszüleimhez. Nekem nem hiányzik a műmosolygás, az, hogy füleljen, milyen pletykát mondhat tovább a régi közös barátnőknek. De a végén már inkább azt mondtam, hogy ne is tartsuk meg a születésnapomat otthon, megünneplem barátnőkkel, meg apukámékkal otthon. Mert hogy ezzel én mennyire kellemetlen helyzetbe hozom őt...

De szerintem valahol érthető, amit/ahogy érzek, nem?