Hova tűnik a kapcsolatból a kezdeti túlbuzgóság?

EGyszerűen elmúlik.Kémia.

Nem ő az igazi! Mi 2 és fél éve vagyunk együtt de még mindig nagyon szeretjük egymást! :)

Emulik es igen, kemia...de...azert van utana is elet ami nem feltetlenul unalmas. Az a kitarto tisztelet es szeretet ha a megfelelo embert valasztottad.

Nem ő az igazi. Mi is régebb óta vagyunk együtt a párommal, és úgy imádjuk, szeretgetjük egymást, mint két tini, pedig már nem vagyunk annyira fiatalok. :)

Kb. oda, ahova a szerelem...

Egy ideje én is ezen gondolkozom. A párommal rengeteg sok durva dolgon átmentünk, hogy egymáséi lehessünk. Pár hónapig olyan szép volt minden. De mostanában azt vettem észre, hogy egyre kevésbé igényli azokat a dolgokat, amik eleinte elengedhetetlenek, szépek voltak. A közös séták, gyertyafény, esténként beszélgetések. Pedig én ugyanúgy igényelném, hiszen ezek a dolgok jelentik számomra azt, hogy összetartozunk, szeretjük egymást, nem csak úgy együtt élünk, egy fedél alatt. És nem tudom, hogy neki miért nem hiányoznak. Számonkérni pedig nem fogom rajta ezt. Csak bízom benne hogy részéről nem múlt el, amiért annyit szenvedtünk...

Én is hiányolom sokszor a kezdeti túlbuzgóságot.. Lehet hogy én se igyekszem annyira, de a nagy része nagyon hiányzik... Mivel fiatal vagyok, egy kapcsolattal mindössze, nem tudok messzebbmenő következtetéseket levonni.

Mi együtt élünk, és a baba is útban van már. Rengeteg időt vagyunk együtt, minden nap, természetesen, és a munkája miatt a nap nagy részét is együtt tölthetjük. Sokak szerint ez riasztó lehet, de mi igényeljük ezt a sok együttlétet. Szex is napi szinten van, még terhesen is. :)