Mit lehet tenni egy végtelenül erőszakos, tukmáló családtaggal?

Anyósom volt ilyen. Én tükröt tartottam neki. Amikor nálunk volt, visszaadtam. Már pukkadásig volt, de még tukmáltam. Aztán amikor rosszul lett, beígértem neki, hogy másnap megbeszéljük a dolgokat. És másnap felvilágosítottam, hogy mi is ugyanígy érezzük magunkat nála. Ne tegye ezt velünk! Ne akarja ő jobban tudni, hogy én mennyit kérek. Ne gondolja azt, hogy mindenki idióta körülötte, és csak ő a helikopter. Túl okosnak képzeli magát. Vegyen visszább. Az az ő nevelésének a csődje is lenne, ha a családja és a gyerekei annyira idióták lennének, hogy nem tudnák mennyit akarnak enni, és neki kellene megmondani ezt egy felnőttnek. Ne nézzen idiótának mindenkit maga körül. Az róla is szegénységi bizonyítvány. Hogy ilyen társaságba keveredett.

Egy ideig még megszokásból be-bepróbálkozott, de elég volt csak az az egy mondat, hogy "Anyuka már megint a legokosabbnak képzeli magát közülünk".

Voltak könnyek, voltak mártír tekintetek egy ideig - de hála a magasságosnak megszabadultunk az állandó agressziójától.