A saját anyám azt mondta, nyugodtan öljem meg magam (?)
... és a húgom meg örömmel követne a halálba.
Már évek óta küzdök az öngyilkosság gondolatával, de egy sikertelen próbálkozás óta nem kíséreltem meg. Ez volt majdnem 10 éve. Azóta magamban tartom, mert a családunk egy undorítóan toxikus, mindenkit gyűlölő és lenéző család.
De ma kicsúszott a számon, mert már nem bírtam magamban tartani és azt válaszolta, nyugodtan öljem meg magam.
Én szeretem őt minden hibája, rossz tette ellenére, de segítséget vártam tőle, nem ezt. Ha nincs a húgom velem, lehet, már tettem volna magammal valamit, de ő azt mondta, ha én megteszem, ő is. Ő még csak kisgyerek, ilyen nem is szabadna, hogy a fejében járjon és gyűlölöm, hogy neki is ezeket kell átélnie.
Meg akarok halni, de senkit se akarok magammal rángatni, főleg őt nem, aki jobb életet érdemel, mint a család összes tagja összesen. Velük ellentétben az ő szíve aranyból van, és mégis ő szenved a legtöbbet... és itt vagyok én, aki képtelen saját magán túllátni és cselekedni, mert annyi energiám se maradt, hogy megmozduljak. Le akarok dőlni és soha többé felkelni. Nem akarok emberek közé menni, nem akarom, hogy lássanak. Bűntudatom van, hogy létezek és ezt csak a halál gondolata tudja elűzni.
... És ebből elegem van. A húgom fontos nekem, ő érte talán még képes vagyok felkelni a mélyből, míg nem késő. Már úton voltam efelé, az utóbbi hetekben kezdtem kicsit szebben, színesebben látni a világot, végre képes voltam emberekkel beszélni anélkül, hogy pánikolnék, de ez most visszarántott oda, ahol voltam.
Nem tagadom, hogy felnőtt vagyok már és az anyámmal élek, mert arra nincs elég erőm, hogy éljek és küzdjek. Szégyellem magam, undorodok magamtól, hogy számos lehetőség állt kiskoromban előttem, de hagytam mindet elúszni és hagytam magam tönkretenni.
Segítséget akarok, hogy a húgomnak segíthetsek de félek is a segítségtől és attól, hogy még jobban lenéznének, hogy ennyi ideig semmit se tettem...
válasza:Bocs, de elég álszent szar szöveg, hogy nem akarsz ártani a húgodnak, ennek ellenére traktálod az öngyilkossági gondolataiddal és kvázi ráveszed, hogy ő is csússzon le a te szintedre.
Te is pont ugyanolyan toxikus vagy mint az egész családod, rántod magaddal a testvéred önző módon.
Mellesleg menj el pszichológushoz, pszichiáterhez, majd ők segítenek.
Egyébként mit tettél azért az 1 évtized alatt, hogy jobban érezd magad és kitörj a szarból?
válasza: válasza:Nem hiszek a túlvilágban, de kb. olyan lehet a halál, mint amikor egy házban vagy bezárva egy sötét szobába', nagyon halk és tompa zene szűrődik be, mert a többi helységben házibuli van. Semmit nem látsz és hallasz az egészből, mert te már nem létezel. Oké, nem mindig buli az élet, de pár napot lehet azzá tenni. :) Ezzel csak arra akartam kilyukadni, hogy ha meghalsz, akkor kimaradsz dolgokból. Akár jókból is. Az élet nélküled is folytatódik.
A másik meg, ha ennyire gáz a helyzet, akkor el lehetne sütni egy "poént" az anyáddal, hátha akkor észbe kap. Fel kellene hivatni, hogy autóbaleset… Áh, ezt inkább le sem írom, mert még én leszek a hibás. :((
válasza: válasza: válasza:Itt TE vagy a toxikus, aki folyamatosan másokat hergel az öngyilkossági gondolataival, fenyegetőzésével, ráadásul a húgodat is le akarod húzni a szintedre.
Nekem is van ilyen rokonom, és igen, egy idő után már én is odamondtam neki, hogy miért csak a szád jár? Csináld meg, ha akarod, leszrom.
Tudod, amikor mindig erről megy a téma, vagy folyamatosan ezzel próbál a másik zsarolni, vagy random fenyegetőzik, akkor elég hamar besokkalsz a passzív-agresszív hisztijéből.
Ja, mert orvoshoz (pszichológus, pszichiáter) ő nem megy TE SEM, nincsen neki baja. Csak közben mindenki mást lehúz a folyamatos pesszimizmusával, halálvágyával.
válasza:8-as, NEM, a kérdező és a hozzá hasonlók az undorító emberek, akik éveken át problémáznak, fenyegetőznek, szabályos lelki tettorban tartva ezzel másokat, de orvoshoz egyik sem menne.
Helyette elvárják, hogy az egész család asszisztáljon a betegségükhöz (a depresszió az!, ahogyan az öngyilkossági gondolatok is), ami egy idő után rhadtul megterhelő, mert mi nem vagyunk szakemberek, ergo segíteni sem tudunk, csak beleroppanunk az Ő lelki szrságaikba.
Sosem traktáltam ezzel sem a családom, sem senki mást. Igyekeztem úgy tenni, mintha minden rendben lenne, hogy ne kelljen velem foglalkozniuk, ne tűnjön úgy, mintha bármi lenne, pont azért, mert van elég baj amúgy is.
Ez volt az első alkalom, hogy ez kicsúszott a számon, SOSE fenyegetőztem, nem zsarolom őket, pont azért, mert velem már megtették és az tett engem végleg tönkre, hogy tudjam, ilyet nem szabad tenni.
Van annyi józan eszem, hogy képes legyek felfogni a következményeket, hogy a szavaknak ereje van és milyen romboló erejük tud lenni.
A húgomat eszembe se jutna magammal rántani, ennek köszönhetően tudtam meg, hogy ezt gondolja.
Érdekel az ok bárkit? Nekem elmondta. Elmondom hát itt: az anyám egy darab szemétként kezeli őt, nem veszi emberszámba és fáj neki, hogy akármit tesz, még csak egy jó szót sem kapott tőle, csak azt, hogy, idézem szó szerint: "takarodj már, minek születtél meg?"
Apánk nincs, ő van nekünk, szeretjük őt még mindig ezek ellenére is, de mégiscsak főleg egymásra számíthatunk. Próbálok mellette lenni, hogy ne kelljen egyedül mindezt átélnie, hogy legyen valaki, akire támaszkodhat, de túl sok minden történt már a múltban, ami miatt nem tudom, meddig fogom még bírni.
... viszont nem tudom tényleg gyűlölni az anyámat. Ő is áldozat. Az apja, nagyapám minden gyökere (de talán ő is csak áldozat). Bántalmazta őt, az öccsét és az anyját, azaz a nagymamámat is. Nagymamám ezek miatt az anyám karjai közt halt meg.
Próbáltam vele erről beszélni, de csak elzavar, hogy fogjam be a számat.
Fáj mindezt látni és az a tudat, hogy ahelyett, hogy lépni tudnék, képtelen vagyok cselekedni.
Többször is sikerült elkezdenem kimászni ebből a 'gödörből', de mindig történt valami, ami visszarántott. Az utóbbi időben megint sikerült haladnom a jó irányba, és ezért éreztem úgy, hogy talán most ideje ezt a beszélgetést megejteni és együtt tenni valamit. Tévedtem, és itt vagyok.
Szabad a gyűlölet irántam, én is gyűlölöm magam, üdvözöllek a csapatban.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!