Elmondjam a szüleinknek, hogy a nővérem nem is akar férjhez menni igazából?
Májusban lesz/lenne az esküvő.
Azt tudni kell, hogy a mostani kapcsolata előtt volt egy nagyon hosszú kapcsolata, ahol hol szakítottak, hol együtt voltak az akkori barátjával. Nagy szerelem volt, de a folyamatos szakítással nem működött.
Az utolsó szakítást után 2 hónappal megismerkedett a mostani vőlegényével. Mondta akkor, hogy azért randizik, találkozgat vele, mert eltereli a figyelmét az exéről, de ő többet nem akar kapcsolatot és hatalmas szerelmet, érzelmeket sem. Viszont a vőlegénye nagyon próbálkozott, már már túlzottan is nyomult. Ezért adott neki egy esélyt kapcsolati szinten, amiből az lett, hogy fél év múlva már menyasszony volt. Akkor megjegyeztem neki, hogy ennyit arról, hogy nem akar kapcsolatot... Szinte nekem esett, hogy én ebbe ne szóljak bele, ez az ő élete és ő így tökéletesen boldog, biztonságban érzi magát, nincs megbántva, a párja szereti és neki ez elég. Nem az, hogy szerelmesek, hanem "a párja szereti"... Utána ezt nem hoztam fel többet. Ez a nyáron volt.
Már nagyban megy a szervezés, le van foglalva minden.
Tegnap elmondta, hogy nem biztos az esküvőben, nem is szerelmes és soha nem is volt az, egy percig sem. Tudja, hogy jó ember a vőlegénye és kedveli, szereti, de nem szerelemmel. Kérdeztem, hogy akkor lefújja az esküvőt, azt mondta, hogy nem tudja még, vár egy kicsit, hátha alakul ez... Ezt nem tudom, hogy érti, hogy majd hirtelen ő is szerelmes lesz? Azt érzem rajta, meg mások is, akik ismerik, hogy ő azért ugrott bele ebbe a kapcsolatba, mert kellett neki egy férfi, aki foglalkozik vele az exe helyett. Csak éppen olyan férfit választott, aki már az első találkozójuk után fülig szerelmes üzenetek írt neki.
23 éves, tehát nincs elkésve úgymond semmivel se.
Huu, nővéreddel nagyon együttérzek. Én 5 évig voltam együtt egy sráccal, abból fél évig voltam menyasszony. Nagyon fiatalon jöttünk össze, én 18 éves voltam, ő 21. Azt hittem, hogy ennyi a szerelem, hogy "jól elvagyunk". Aztán a jegyességünk idején nőni kezdett bennem egy hiányérzet, hogy én nem vagyok igazán boldog, nem szeretem őt annyira, mint ő engem, ha nem lennénk jegyesek, szakítanék, de így már meg se fordult a fejemben ez, mint valódi lehetőség. Kifelé boldog voltam, szerveztem az esküvőt, és tényleg nem volt okom semmi panaszra, hiszen a fiú tényleg nagyon szeretett engem, és ha összeházasodunk, én is "jó felesége" a gyerekeinknek pedig "jó anyukája" lettem volna. De egyre jobban vívódtam legbelül. Inkább féltem az esküvőtől, mint vártam. Hála Istennek a vőlegényem látta rajtam, hogy valami nem oké, próbáltuk megbeszélni mindenhogyan, változtatni sok mindenen, de végül a megoldást az hozta el, hogy ő szakított. Erre én sose lettem volna képes. Azóta sokkal felszabadultabb lettem, az önismeretem is iszonyat nagyot mèlyült, és rengeteget tanultam magamról.
A lelkiismeretfurdalás viszont azóta is gyötör, hogy ha a volt párom nem szakít, akkor komolyan ilyen félelmekkel mentem volna hozzá feleségül? Hazudtam volna akaratlanul is a hátralévő életünkben nap mint nap annak az embernek, aki ennyire szeret? Olyan rongy embernek éreztem magam a szakítás utáni hetekben, mint még soha.
A nővéred kètszer is gondolja át, hogy mit szeretne, és beszélje meg a vőlegényével az aggályait. Ne hozzon egy életre szóló rossz döntést, egy kellemetlen beszélgetés vállalása helyett...
23 évesen úgy házasodni hogy csak kedveli, mégcsak nem is szerette soha tehát nem arról van szó hogy már nincs olyan rózsaszín köd. Gondolkodás nélkül fogja megcsalni ha találkozik egy másik férfival, talán pár év de biztos fog.
Szerintem se mond el a szüleidnek, ezt nem a te dolgod elmondani. Inkább beszélgess el a nővéreddel, hátha jobban felfogja ennek a súlyát. Pl szülne neki gyereket? Meg tudna vele öregedni? Ha ezekre nem a válasz akkor önmagát is becsapja nem csak a vőlegényét.
Szerintem azért nem tesz semmit mert gyáva. Inkább hagyja hogy a dolgok történjenek, mindegy hogy a sráccal kitol csak ő biztonságban legyen. Mert 1 év alatt nem érzett semmit akkor ezután se fog.
+az is belejátszik az egészbe, hogy ma már válni... kutyafüle.
Ha házasodnak és szerencséjük van, kihúzzák addig gyerek nélkül.
Röviden: nincs közöd a nővéred párkapcsolatához, a szüleid pénzügyeihez meg végképp. Azt a pénzt ők keresték, nem te. Majd ha te adsz bele a banzájba, kinyithatod a szádat. Addig semmi jogod keverni a szart.
És nem a nővéredet védem, mert rohadtul nem tisztességes, de te ezzel a kérdéseddel, pláne a szüleid dolgaiba való kotnyeleskedéssel egy fikarcnyival sem tűnsz jobbnak.
Miért engem kell támadni?
Én senkinek nem akarok rosszat, senkitől nem sajnálom azt a pénzt. Rám is van költve bőven, most kaptam 10+ millióért autót. Szóval akik irigynek akarnak beállítani, nem szükséges. Nem az esküvő árára fáj a fogam, nincs szükségem rá.
Csak gondolom ha ezekkel a részletekkel tisztában lennének a szüleim, tudnának beszélni a testvéremmel, hatni rá valahogy.
Arról nem is beszélve, hogy milyen kedves tőle, hogy a szülei pénzéért úgy aggódik, mintha az övé lenne...
Ja, elválhatnak, ahogy a te 10 millás autód is megsérülhet.
Tényleg nem értem, mire fel kavarnád te a kását azzal, hogy bizalmas információkat teregetsz ki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!