Akik szintén a nagymamájukkal egy fedél alatt élnek és megőrülnek tőle, mit tesztek?

9 vagyok.

Mi esetünkben mama azt se engedte, hogy a szobát, ahol laktam saját költségen, ugyanolyan színűre kifessem, mint eredetileg volt (koszos volt a fal).

Nem adta indokát, hogy miért, nem és kész.

És ezer meg egy ilyen dolog volt.

Az a baj, hogy sokan úgy vélekednek, hogy a "pénze kell, de szegény öreg már nem". Ez nem mindig van így. Aki nincs ebben a helyzetben, nem érti teljesen.

Én, anyukám és nagymamám élünk évek óta együtt. Miért? Mert anyukám elvált és visszaköltözött a szülői házba és megvette az apai részt, aki amúgy alkoholista és semmiben nem volt a család segítségére. Ebben most ne menjünk bele, nem tartozik senkire a részletek. Mi így kerültünk hozzá. Ment mindig a vita, hogy a mama nem akar olyan változásokat, amit anya. Pl modernizálás. Mamám nagyon nem akar semmi újat. Pl házújítás, mert szükséges, kerítés javítás, vakolás stb. Mert ugye mi sem akartunk rozoga házban élni. Elköltöztünk, most is együtt vagyunk. Anya nem nagyon tud dolgozni, mert rossz a gerince, műtétre vár + covid helyzet miatt is küldtek el embereket. Igen, szükség van a mama nyugdíjára, hogy betudjuk fizetni a számlákat. Mindenki (én is) próbál összekaparni némi pénzt, nemcsak feléljük. De a mama öreg, egyre szenilisebb, egyik fülére siket, másikra nagyotthalló , most már kezd megvakulni. Nem lehet magára hagyni, pedig kikészít minket. Ezért sem tudjuk otthonba rakni. Ápoljuk, mindig is gondoskodtunk róla. De mikor hajnalban neki áll bútorokat tologatni, és nem tudunk aludni, az rossz. Az is rossz, hogy üvölteni kell vele, mert nem hajlandó hallókészüléket hordani. Hogy nem tud mosogatni, mert nem látja a koszt. Hogy nyűgös, mert nem tud egyedül sétálni az utcán. Hogy ellenkezik mindennel. Hogy melléönt mindent a kukának és végig járja így lakást, és lehet utana takarítani 20x. Higy nem tudunk vendéget fogadni, mert nem tud viselkedni. És dühítő a tudat, hogy eddig futott-szaladt, most meg egész nap csak ül és semmi. Sajnáljuk, de semmire nem lehet rávenni. Bármennyire megértőek vagyunk, rossz hogy nem tudunk a saját életritmusunkban élni, ahogy mi akarunk. Miközben lelkiismeret-furdalásunk van vele szemben, ha idegesen teszünk. De meg kell érteni, hogy ez lelkileg is megterhelő az embernek, aki napi szinten vele van.

Annyira dühít, mikor az emberek ismeretlenül osztogatják az észt, közben nem tudják a hátterét az egésznek és hogy mi mit élünk át. Annyira vegyes érzelmeim vannak, miközben szeretem és tisztelem, mert tudom mennyit tett a családért. Aki lepontoz, az lelketlen, tudatlan és valójában nem érdekel. Csak "jó " tudni, hogy vannak mások is ilyen helyzetben.

Az én nagymamám a legangyalibb teremtés volt a Földön! Mindig is nagyon jól kijöttem vele! Együtt éltünk míg el nem ment két éve.

De, tudom, hogy sokaknak nincs ilyen szerencséjük...

Sajnos, ha az illető idős ember nem egyezik bele, hogy beadják otthonba, akkor nincs mit tenni... Muszáj gondját viselni a haláláig! Lehet, hogy húsz évig is el kell viselni a vele való életet!

Bizony, a leszármazottainak az életet is tönkreteheti az a húsz év...

Nehéz nagyon... A legjobb az, ha rövid idő alatt elmennek és nem kell pelenkázni meg elviselni a borzalmakat!

A rák is szörnyű betegség! Mi két hónapig pelenkáztuk a másik mamát. 102 kilótól lefogyott 35 kilóra...

Évekig az biztos, hogy egyikünk se bírta volna! Elképesztő,hogy valaki ezt 10 évig is képes csinálni! Én végeztem volna magammal, az fix...

Hogy olvasom, bizony rá kell jönnöm, milyen szerencsénk volt, hogy anyósom a kisebbik lányával lakott a szülői házba.

Nem tudom milyen lehetett a házasságuk a sogórnőmnek ( férjem huga ).

De azért csak sikerült 2 lánygyermeket összehozniuk.

2 szobás lakás. Nagyobb szobába a mama, kisebbe a lánya - férje - és a 2 lány.

nem tartom kizártnak sokat szenvedtek.

de sok előnye is volt. Uncsikra vigyázott. Tudták milyen 3 generációnak együtt élni.

volt időszak amikor a férjem ide akarta hozni. De nekünk is 2 szoba volt. Lányunknak csak megvolt a külön szobálya.

Írtó x@r lett volna a lánnyal 1 szobába.

Szerencsére letett erről a férjem.

( meggyőztem, hogy 50 - sokévig ott élt, nem lenne szerencsés más környezetbe hozni ). Ezért se lehet őket betenni otthonba, szerintem.

Minden esetre akiknek így kell élni, rengeteg gombócot kell lenyelniük.

minden tiszteletem nekik.

( azokat se pontoztam le akik a nyugdíjára utaznak - okat írtak. kb annyi nyugdíja lehett anyósomnak, hogy az egész rezsi 5 - ükre fedezve volt. És az esetleges gyógyszer is. Féltem kicsit hogy a sogórnőm némi számlát benyújt, hogy járuljunk hozzá a költségekhez. Mellesleg jogtalannak tartottam volna. azért is, mert a fia lányát, nem látogatta, nem ajnározta stb. de a lányt soha nem tiltottam el tőlük. Ha akart elment hozzájuk. )

Tudom nem csak a kérdésre válaszoltam.

Miért kérdező ha ő otthonba menne te tudnál hol élni? Ugyanis kb el kéne adni a lakást hogy bevegyék, meg utána havi szinten pótolni a nyugdíját, hacsak nem olyan jó.

Nálunk egy közepes kategóriájú, nem putris, 2 ágyas szobába 6 millió a beugró, plusz havi 150 ezer, meg 10 ezer kötelező költőpénz.

Ha egy ágyas apartmanba menne akkor 10 millió a beugró