Akinek gyerekkorban váltak el a szülei, és a különélő apa/anya soha nem törődött veled válás után, hogy élted meg gyerekként?

Honnan lehet az ilyet tudni?

Mindenkinek az a természetes alap, amit a gép dobott neki.

AhHOZ viszonyít más dolgokat, ami neki volt, nem lehet az alapot más dolgokhoz viszonyítani, ez képtelenség.

Én majdnem 40 éves vagyok, és a mai napig nem tudtam feldolgozni. Annyi, hogy a heves gyűlölettől már eljutottam a leszarom azt a rohadékot fázisba.

"Mindenkinek az a természetes alap, amit a gép dobott neki."

- ja, csak amikor életed első pár évében szerető apád van, utána meg lelép, mintha soha nem is léteztél volna, ott azért érezhető az a hangyányi különbség a 2 állapot között.

Már a válás előtt se törődött velem és legalább utána otthon sokkal nyugodtabb volt a légkör, szóval összességében én örültem neki. Persze megvoltak a nehézségei is, de így is azt mondom már felnőttként, hogy örülök neki és kár, hogy anyukám nem lépte meg pár évvel előbb.

Valószínűleg emiatt lett viszonylag későn (20 évesen) az első párkapcsolatom meg voltak önértékelési gondjaim, de idővel sikerült feldolgozni a sérelmeket és már semmiben nem befolyásol az, hogy az apám nem törődött velem. Most 25 éves vagyok, van egy stabil, kiegyensúlyozott kapcsolatom és az életem többi része is rendben van. Az apámmal azóta se lett szorosabb a kapcsolatom, de a haragot sikerült elegednem és egyszerűen már nem érdekel. Nem veszem magamra, tudom, hogy ő ilyen és nem az én hibám, hogy nem kellettem neki.

Kihat, persze. De nem úgy, ahogy a kérdés sejteti.

Végignéztem, ahogy apám alkoholizál, és veri anyukámat. És emlékszem, hogy mikor váltak, anyu leültetett, és elmondta, hogy két hetente apám elvihet. 6 éves voltam, nem tudtam, hogy lehet-e szólni a bírónak, hogy én félek apámtól, és ezt nem akarom. Nem jött soha, de évekig volt bennem egy bénító pánik.

Korán elváltak, anyám egyedül nevelt fel. utána egy ideig jártunk az apai nagyszülőkhöz, de ez a kapcsolat is megszakadt.

Nem érzem hogy kihatott volna a dolog az életemre, az anyai nagyszüleim kivételesen jó emberek voltak pótolták.

Felnőtt fejjel haragszom egy kicsit apámra hogy nem segített se anyagilag se sehogy anyámnak, de nem hat ki az életemre.

F30

Gyakorlatilag természetes volt hogy nincsenek szüleim.(2éves voltam)

Nekem nagyszüleim voltak azért írok múlttidőben mert sajnos sok éve meghaltak

Semmijen hatással nincs az életemre

Nem okolom őket semmiért egy fiatal botlásukból születtem.(Soha nem ítéltem őket ez végett mert ítélkezni senkinek nincs joga)

Ha az életben kudarc ért ér nem öket hibáztatom

Úgy gondolom mindenki maga élete kovácsa

Igazából nem szeretem azt sem hogy ha a magam fajta embereket kudarc éri e mögé bújnak

Normális felnött korom lett Semmi nem hullott az ölembe mindenért meg kellett dolgoznom ami egyáltalán nem baj( Tudom becsülni amiért güriztem)Büszke lehetek rá mert az én érdemem!

Nem úgy ahogy a mai fiatalok a szüleiktől elvárják.

Életre lettem nevelve nem lettem kényeztetve!

Köszönöm a nagyszüleimnek hogy így tettek!

3: Nem, nem vagyok gyenge.

Kb. az összes általam ismert embernél erősebb vagyok.

Nálad milliószor erősebb!