Most mit tegyek? Anyós és férj konfliktus.

Hmm, szerintem senki nem kérheti, hogy otthon maradj és ápold az anyóso, van neki még édesgyermeke, majd azok megcsinálják...az meg, hogy a nyugdíját nem adja...hát már bocsi, de ez úgy nézne ki, hogy ott él, Te nem dolgozol és ti etetitek???

Az egyetlen amiben együtt érzek, hogy a férjednek szar lehet..átéltem hasonlót..nevemen van lakás, anyummal közös..az exemnek szolgálati lakása volt(van) és semmi jogom nem volt hozzá, odamentem lakni, végeztem a házimunkát és időnként bennem volt, hogy basszus, hiába vagyunk egy pár, hiába dolgozom, mégis érzem, hogy nincs annyi jogom a lakáshoz és az otthonomból bármikor kipenderíthető vagyok...így is lett...és mikor hazaköltöztem, még az a bosszúság is volt, hogy az üres lakásba én is sok mindent vettem, bár kisebb tételek voltak, d eaz n fizumhoz képest sok...és ott kellett hagynom, mert felesleges lett volna elhoznom, de így meg az új nője járt jól az úl cuccokkal...inkább dobtam volna ki...

Szerintem nem kellene ezt a helyzetet, amikor anyós vagy bármilyen rokon ápolásáról van szó, függővé tenni más dolgoktól (hogy kitől kaptad a házat, édesapádat ápoltad-e vagy nem...stb), hanem egyszerűen: itt arról van szó, hogy vállalod-e az ápolását, és az ezzel járó lakóhelyzetet, vagy nem. Ha igen, akkor milyen feltételekkel, és ezt a tudomására hozni, ő meg választhat, ha jól számolom, még 3 menye/lánya "ajánlatából", ill. más megoldásokból is. (Otthonba...stb.)

Ha Te nem vállalod, akkor nem. (Ennek is megvan az oka, előzménye, erre nem sokan gondolnak?! Ezt ő is érzi, tudja elvileg, milyen volt hozzád.)

Ingyen pedig semmi sincsen (?), jószándékból segítünk, de ami pénzbe kerül, azt miért kéne más helyett kifizetni?

Még nem hallottam olyant, hogy bárki ingyen, szeretetből feladja a megélhetését, viszonylagos önállóságát biztosító munkáját, hogy ezért valakit gondozzon, akihez nem fűzik rokoni szeretet-szálak. (Ha fűzik, az más!)

Szerintem érthető, hogy anyós nem akarja a férjed testvéreit kisemmizni, és az is, hogy bizonyos havi bevétele hiányozna, viszont ingyen ki ápolja? Ezért egy neki is megfelelő, Nektek is megfelelő havi összegben is meg lehetne állapodni.

Jó döntést, és bocs, hogy megjegyzem, de most úgy látom, hogy én a mostani anyósomat... semmi pénzért sem vállalnám, mégha több örökséget hagyna rám, mint amennyit az angol királyné után kapnak az örökösök, akkor sem!

Ahogy előzőleg írtam, szerintem ne keverd bele az anyagi dolgokat!

("apukám beteg volt, persze nem bánta, hogy itt lakott velünk. Mondtam neki, hogy az egészen más, hiszem ő vette a házat" - hálás voltál a házért is, de nem azért ápoltad apádat,mert ő házat vett, hanem mert gyerekként ő is gondoskodott rólad, ugye? Fogadd el, hogy anyós nem tudott valamilért házat venni, attól még éppúgy ápolásra szorul, és szeretetből segítünk.)

Ahogy írtam, az is érthető, hogy anyós fenn akarja tartani az eddigi anyagi önállóságát és életviszonyait. Ez nagyon sok öregnél megfigyelhető egyébként, hányan nem mennek otthonba, csak a megszokott környezetben látják értelmét tovább élni, valahogy idősebb emberek ragaszkodnak a megszokotthoz, mint fiatalon...

Hagynám a férjemnek, az ő anyja, csináljon vele és ápolja, ahogy és amikor akarja, csak ne költözzön oda, azaz ne szóljon az életedbe, addig minden rendben, csak te aggódsz szerintem feleslegesen. Ez az időszak is elmúlik egyszer, majd visszakapod a férjedet. :)

Ha szerinted nagyobb ápolásra szorul, amit ő napi pár órával el akar intézni, akkor is hagynám, és majd idővel meglátja mindenki, mi sül ki belőle, megy-e így tovább, vagy nem.

Attól is függ, hány évesek a gyerekeid. Ha 7 év alatti mind a 3, nehezebb lesz neked, de akkor is a férjednek kell magának eldönteni, hogyan osztja meg az idejét az otthoni dolgok és az anyja között. Ha majd nem működik, a férjed és testvérei keresnek más megoldást. Majd megbeszélitek közben a férjeddel, mire nem jutott idő, hetek óta nincs lenyírva fű...stb... A férjednek kell mérlegelni, mi mennyire fontos.

Miért akarod anyósodra ráerőltetni, hogy hozzád költözzön, ha ő nem akar?

Megértem, hogy nem akarod, hogy a férjed munka után késő érjen haza anyós ápolása miatt, de ez az ő dolga szerintem. Neked megtilthatta volna bárki, hogy apádat, anyádat ápold? Szerintem ez a férjed ügye, neki van vele érzelmi kapcsolata, az anyja nevelte, etette, öltöztette, amíg ő segítségre szorult, érthető, hogy a férjed is segíti ilyen helyzetben. Ha nem nálatok lakik, akkor rendezzék le férjed és a testvéreid, és te ne avatkozz bele. Egész addig szerintem közöd sincs hozzá, nem szól az életedbe, amíg nem költözik hozzátok.

(Főleg egy anyós, de erről már írtam a véleményemet! Mindennapos konfliktushelyzetek, ami nélkül eddig éltél. Még az is lehet, hogy anyósod pont azért nem akarja, mert tudja ezt, esetleg meg is tapasztalta, ahogy visszaemlékszik anyósára. Ha nem hiszed, nézz körül itt is, máshol is. Tudok olyanról, aki a viszonylag "jó" kapcsolat miatt belement ilyesmibe, és azóta 100-szor megbánta, de olyanról nem tudok, aki újra így döntene!!!)

Nem egészen értem, hogy mennyire szorul ápolásra az anyósod? Milyen ápolásra szorul szerinted és milyen ápolást akar ő?

Anyukám is "ápolta" az anyját, amikor az már nem tudta mozgatni a kezét. Mindennap munka után elment hozzá, vitte az előtte nap főzött ebédet (ez nem nagy dolog, csak 1 személlyel többre főzni), megmosdatta, beszélgettek, és utána hazajött, otthoni házimunkák. Igaz, ebbe mi is belesegítettünk, életkorunk miatt, és igaz, akkoriban nem evett velünk, de megoldható, és nem vártam volna el, hogy pl. miattam ne hallgasson anyu arra, ami szívéből jön...

(Diétás koszt is megoldható, nekem az allergiák miatt mindig is külön kellett, gyerekek se ehetnek dolgokat bizonyos életkorig, férjem más nemzetisége miatt is különböző dolgokat eszünk/nem eszünk meg, ez így együtt is összehozható, bár nem egyszerű. Pl. most: gyakran a tejterméket a végén keverem bele, előtte kiveszek magamnak az ételből, vagy ugyanígy, a gyerekünknek kiveszek fűszerezés előtt...stb. A családomban volt epediéta, cukorbeteg is, így még otthon, lányként így főztem, ez is ismerős. A glukózérzékeny nehezebb ügy.)

Favágás, fűnyírás, ház körüli munkák - ebbe már bele kell hogy segítsen más is, mamánál anyu fiútestvére, aki a közelben lakott, végezte ezeket, a másik csak ritkábban besegített. Mi, unokák is mentünk hozzá beszélgetni, ahogy időnk engedte, hogy ne legyen egyedül, és amikor ott voltunk, ami adódott, ezt-azt segítettünk. Menyekre nem jutott rendszeres ápolási feladat, kisebb dolgokban sgeítettek, amikor épp ott voltak. (Egy-egy szekrényt rendbetenni, port törölni...stb.)

Ez a típusú segítés természetesen nem került senkinek pénzbe, a mama a nyugdíjából az unokáknak adhatott továbbra is ezt-azt. Az ebédbe se fizetett bele, vagyis senki nem várta el, de anyura rátukmált közben valami pénzt, ő meg nem akarta elfogadni, és ez így ment, azért valahogy kiegyeztek (anyunak is muszáj volt közben elfogadni, apu alkoholizmusa mellett).

A legjobbakat!

19.54.