Hogy értessem meg mamámmal hogy mért nem akarok menni hozzá?

Egyszerű: ezt szépen a fejére olvasod, nem veszíthetsz semmit vele. Én biztos ezt tenném, hogy ezért nem megyek hozzád.

Nálunk hasonló helyzet volt. Mamának Budapesten (16ker) volt egy gyönyörű kertes háza. Anyum, és a nővére ott nőttek fel, az volt a családi otthon. 15 évvel ezelőtt amikor anyám törött állkapoccsal, törött karral velem együtt haza akart költözni, mamám csak 2 hétre engedte, mondván felnőtt nő, oldja meg a gondját. Visszakellett költözni apámhoz, aki ezek után még durvább lett. Anyám még fél évig bírta, végül elvált tőle. De mama nem adott segítséget, hiszen mindig azt mondogatta, hogy mindenki azt egye amit főzött..Pár évvel később nagynéném is hazaköltözött a lányával mert az ő férje is verte mindig. Mama rajta segített. Nagynánám elvált, és a válóper után ővé lett 2 lakás, és a vállalkozásuk fele bevétele. Nem a negynéném dolgozott meg érte, a férje volt gazdag. De ez nem is érdekelt, az ő magánügye volt. Én egészen addig látogattam mamát, amíg egy nap az unokatesóm közölte, hogy a családi ház az ővéké, mert mama elajándékozta nagynénémnek. Mondtam anyunak, és hallottam amikor hárman veszekedtek. Mama közölte anyámmal, hogy a házával azt csinál amit akar, és ő úgy döntött, hogy minden a nagyobb lányáé- Anyám akkor volt utoljára abban a házban. Én akkor megkérdeztem mamát, hogy miért tette ezt? Azt mondta, hogy azért tette, mert nagynéném anyagilag stabil, és anyu nem. Házért cserébe ha majd nagy beteg lesz, majd nagynéném gondoskodik majd róla. Neki lesz pénze orvosokra, ápolókra. Én meg rávágtam: Meg a temetésre is.. Majd eljöttem. Most mamám 75 éves. Beteges. Olyan 6 éve levégték a lábát, azóta tolószékes is. Anyum azóta sem ment hozzá, én csak szülinapján, és karácsonykor látogatom meg őt max 1 órára. Nemrég volt a szülinapja. Kérte, hogy segítsünk neki, mert nem szeret otthon lakni. Nagynéném gonosz vele, nem gondoskodik róla, egész nap a szobájában ül a tolószékben, mert még arra sem képesek, hogy megfelelő utat csináltassanak ahol tolószékkel tudna közlekedni. Mondtam mamának, hogy járjon utána hogy tudja az ajándékot visszavenni, hogy újra ővé legyen a háza. ( bár kétlem, hogy van esélye), Majd mondtam, hogy nem tudok segíteni, anyu sem, hisz megvan a maga baja neki is, de végül is 15 évvel ezelőtt mama döntött. Oldja meg. Nos ez tavaly májusban volt. Mama megsértődött, közölte többé ne menjek. Ez van. Szóval ti se lesztek jobb helyzetben. Ilyenkor a legjobb végleg elszakadni , és élni a saját életünket. Mond el a mamádnak ami bánt, majd sétálj el azzal a tudattal, hogy lehet utoljára látod őt.

Az idős ember, aki rosszul döntve az "amúgy is gazdagra iratja vagyonát" utána szembesülhet rossz döntései következményeivel, ha esetleg (akikre iratta házát) nem gondozzák, esetleg beteszik valami elfekvőbe, vagy számára nem megfelelő otthonba (akár kényszerítve őt)...

Őszintén elmondod, ez a legtisztább út.