Hogy lehet az, hogy itt mindenki azon panaszkodik, hogy megszólják, amiért huszonévesen még nincs gyereke, miközben engem meg azért piszkál a környezetem, mert "korán" szültem?
Már megint volt itt pár kérdés ezzel kapcsolatban, és ilyenkor úgy érzem, mintha nem is azon a bolygón élnék, mint a kérdezők. 22 évesen mentem férjhez, most 25 vagyok, négy hónapos a kisfiam. A volt általános iskolai osztályomból még senki nem házas és gyerekük sincs, a gimis osztálytársaim közül velem együtt négy lány ment férjhez (abból egy már el is vált), és rajtam kívül egy lánynak van gyereke, de elmesélte, hogy az is csak véletlenül. Ez nem baj, mindenki úgy él, ahogy akar, de azt vettem észre, hogy inkább engem néznek csodabogárnak, rosszabb esetben hülyének, amiért ezt az életet választottam. Tavaly a nagynéném megüzente anyukámmal, hogy eszembe ne jusson még szülni, előbb valósítsam meg önmagam. Mintha legalábbis köze lenne hozzá. (A dolog pikantériája, hogy akkor már terhes voltam, de a szüleimen kívül senkinek sem mondtuk még el.)
Nektek mi a tapasztalatotok? Én élek furcsa közegben?
Az, hogy az emberek hülyék. Erre még magadtól nem jöttél rá?
A legtöbb ember másban a szálkát, magában a gerendát nem látja meg.
Hát látod, ilyenek az emberek. Ennél már csak az a viccesebb, amikor én magam egy azon ember szájából voltam elrettentő példa, és követendő példa is. Persze mikor hogy kívánta meg a szituáció. Én amúgy húsz évesen szültem. Ez az illető valakinek egyszer azt mondta, hogy kapja össze magát, mert úgy végzi mint én, aki már 20 évesen feladta az életét és otthon babázik, ne akarjon olyan semmitmondó életet, mint amilyen nekem van. Más valakinek (csak pár nappal később) meg azt mondta egy velem egyidős lánynak, hogy nézzen csak meg engem, én vele egy idős vagyok, és én bezzeg tudom mi a felelősség, gondját viselem a gyerekemnek és van életcélom, nem csapongok ide-oda.
Na hát látod, az emberek szemében hol ez, hol meg az ellenkezője lehet jó.
Nekem ugyan még nincs gyerekem (egyenlőre nem is baj hisz 19 vagyok), de én nem szeretnék "vén" anyuka lenni. Jó lenne ha 30 évesen legalább 2 gyerekem lenne és később majd még egy, de ez változhat és fog is szerintem.
Szerintem ideális korban vállaltál gyereket, nem túl korán és nem is későn. Ne foglalkozz azokkal, akik azt mondják, hogy őrültség volt ilyen fiatalon. Ha minden feltétel adott volt, akkor felesleges lett volna még éveket várni azért, mert a társadalomban most a későn szülés a "divat".
Sok boldogságot! :)
Valamiért az emberek mindig piszkálják egymást. Kár, mert olyan szép békésen is élhetnénk egymás mellett.
Én egyébként 21 éves vagyok és nagyon szeretnék már babát. Csak nem tudom, hogy a jelenlegi párom ideális apuka lenne-e. És nem szeretnék egyedülálló anyuka lenni.
Egyébként általában azt tapasztalom, hogy az alacsonyabb végzettségű ismerőseim korán, 18-20 éves korukban szülnek-szültek, a diplomás vagy doktori iskolát végzettek pedig inkább később, 30 körül. Vagy még akkor sem. Persze vannak kivételek, pl. az osztálytársam, aki szinte érettségiről ment szülni, ma meg egyetemre jár.
Na meg a környezet, a neveltetés is fontos, engem úgy neveltek, hogy nem a pénz a fontos. Hogy nem lesz baja a babának, ha nem a legtrendibb bútorok állnak a szobájában, hanem csak az én régi kiságyam. Sokak szerint ez nem emberi élet. Pedig hát én is felnőttem valahogy :)
én 20 éves vagyok,hugom 19, ő úgy döntött hogy szül egy gyereket, voltak akik megbotránkoztak rajta és voltak akik azt kérdezték,hogy nekem miért nincs még. Én még fiatalnak érzem magam ehhez, előttem az élet. De abszolúte nem tudom megvetni azokat,akik a családos életet választják ilyen fiatalon.
Sokan irták előttem, az emberek szeretnek mindent megszolni, ha van gyerek, ha nincs, úgyis kárognak.
Nekem is fura, ha vki 25 éves kora előtt szül..biztos azért, mert én nem érzem magam elég érettnek..pedig enm vagyok egy csélcsap, kissé bolondos ember.
Most meg szarban vagyok, mert tavaly dobott ki a vőlegényem(nem kell se gyerek, se esküvő kijelntéssel), szóval most keresem-várom a szerelmet, mert nem szeretnék azért szülni(anyagilag a családomtól függök, pedig dolgozom évek óta), hogy ketyeg a biológiai órá....de a napok peregnek..és egyre jobban irigyelem azokat a szerelmes kismamákat, akik kimondhatták az igent, és nemsokára anyukák lesznek...
27/N
16:26
Elírtam, 25 évesen még nem éreztem magam elég érettnek.
És veszett sz..r azt hallani, mikor mamám telefonál és a következő: nem, nincs még gyereke..igen, benne van a korban... Hogy szüljek, ha nincs olyan mellettem, akitől szívből szeretnék??!!!
24 évesen meg hetente kérdezték meg tőlem, hogy mikor megyek férjhez..és rohadtul megalázó volt,ilyenkor szerettem volna az emberek képébe ordítani, hogy bocsi, hogy 5 év után a páromnak eszébe sincs még az eljegyzés sem!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!