Miért vannak sokan egy se veled-se nélküled kapcsolatban?

Talán ők nem annyira maximalisták, mint Te. :P

Vannak jó, rossz, jobb, rosszabb kapcsolatok. Tökéletes nincs. Aki mégis ezt hiszi, az szerelmes, megváltozott tudatállapotban van. :)

Ennyi erővel azt is kérdezhetnéd, miért nem jár mindenki jobb autóval, mint ami most van neki? Van egy részük, akiknek megfelel ami van, pedig tudják, hogy lehetne nekik jobb is. Egy másiknak kellene a jobb, de egyelőre nincs, különböző okokból. És vannak akik tényleg elégedettek azzal, amilyen van, mert bár nem tökéletes, de elég jó, és nekik ez elég.

Ha maradunk ennél a hasonlatnál, a kérdés, hogy közülük ki lottózik? ;)

Az ember társas lény. Nem jó neki egyedül. A határ ott van, hogy jobb-e neki egyedül, mint a mostani társával? Ha nem hazudják egymásnak, hogy ők a tökéletes pár, és örökké együtt lesznek, akkor ezzel nincs semmi problémám. Én akkor vagyok szomorú, ha azt látom, ilyet hazudnak egymásnak.

42/F

Szerintem ez akkor fog megváltozni, ha valamelyikőtöknek lesz valakije.

Pont az a baj, hogy úgy vagy vele, hogy a semminél mégis jobb. Lehet, hogy ha nem lennél vele, akkor sokkal hamarabb találnál valakit, akivel boldog lehetsz. Így csak az idődet pazarlod, és kifutsz az időből. 35 évesen már nem könnyű megtalálni az igazit.

Mert önértékelési zavaraik vannak (önbizalomhiány: mi lesz, ha senkinek se kellenek vagy nem találnak még ilyet se, nemhogy jobbat) és azért, hogy ne kelljen szakítani, azt hazudják maguknak, hogy a kapcsolat még megjavulhat, a párjuk megváltozhat. Pedig nem fog.

Ráadásul a szeretet azt jelenti, hogy olyannak szereted, amilyen (nincs de és ha, nincs olyan, hogy ha ezt csinálná, de jó lenne, ha ilyen vagy olyan lenne, de jó lenne - ha olyan lenne, az már nem ő lenne, hanem egy másik ember), tehát ha azt szeretnéd, hogy megváltozzon, nem is őt szereted, hanem a "lehetőséget", ami benne van, egy álomképet, aki nem létezik, te teremtetted.

Az ilyen kapcsolatoknak előbb-utóbb úgyis vége lesz - a férfi szakít ilyenkor általában, amin jön egy jobb.

Az én véleményem az, hogy jobb előbb szakítani, mert akkor legalább nem csalnak és aláznak meg, valamint nem pazaroltál éveket egy teljesen meddő kapcsolatra. Minél idősebb vagy, annál inkább nem szabad ezt tenni. Ha 20 vagy, és 5 év múlva szétmentek, még mindig csak 25 vagy. Ha 30 vagy, és úgy mentek szét 5 középszar év után, 35 év után se férjed, se gyereked, se családod, és baromi nehéz párt találni. Nem lehetetlen, de nehezebb mint huszonévesen.

Én ezért vagyok házasságpárti: ha komolyan gondolja, vegyen el, ha nem gondolja komolyan, nincs harag, de ne raboljuk egymás idejét. Félre ne értsetek, nem hiszem, hogy a papír garancia lenne az örök szerelemre és a jó házasságra, de a papír az elköteleződés szándék jelenti, és szerintem a szándék az, ami nagyon fontos.

Most látom, hogy még távkapcsolat is.

Lehet, ha nem az lenne, már rég nem viselnéd el.

Csak könnyebb azt mondani, hogy van egy (táv) kapcsolatom, mint belefogni újra a párkeresésbe, ami nehéz.

Első válaszoló vagyok. (Után-követés.) :)

Mikor fog ez megváltozni?

Több lehetőség is van, itt fentebb csak az egyiket feszegették sokan.

Ez is valós lehetőség, de a teljesség kedvéért a szakítási lehetőségek:

1, Lesz neked valakid, aki "jobb" a számodra, mint a mostani.

2, Neki lesz ilyenje, és dob téged. (Ez nagyon sz@r.)

3, Letudod ezt a "leckét", amiért most együtt vagytok.

4, Ő tanulja meg előbb. (Ez is sz@r neked.)

5, Egyszerre estek túl ezen. (Ez viszonylag jó és fájdalommentes lehet.)

Az 1 és 2 azért sem túl jó, mert aki egy ilyen kapcsolatból vált rögtön egy másikba, az gyakran veszi észre magát azon, hogy bár a másik kapcsolat "jobb", mégis ugyanazokon az alapokon, elveken nyugszik, mint az előző.

A 3 és 4 is annak rossz, aki folytatni akarná, de a másik otthagyja.

Az 5 egészen jó, és van egy 6 is, amiről eddig nem beszéltem. Ez közeli rokona az 5-nek. Amikor a kapcsolat "kisimul", "megerősödik" és "valódi kapcsolat"-tá válik. Ez nem lehetetlen, csak nagyon ritka. (Mármint manapság ritka, mert könnyű elválni, kilépni a kapcsolatból. Régebben a párkapcsolat komolyabb intézmény volt, így a 6-os verzió esélyei jobbak voltak. Sajnos annak az esélye is nagyobb volt, hogy együtt maradnak a felek, de minek? Életük végéig marták egymást, és egyik sem tanulta meg a maga leckéjét az élettől. Ma is van ilyen, sajnos.)

Egy kapcsolat szintje a benne lévők egyéni szintjétől és az interakcióktól (egyensúlyuktól, mértéküktől, gyakoriságuktól) függ. Interakció lehet a szex, vagy akár egy jó beszélgetés is. Bármi, amikor a felek adnak és/vagy kapnak a másiktól valamit. A veszekedés is ilyen. Vannak pozitívak és negatívok. Akik szeretik egymást, azok ha valami jót kapnak, több jót adnak vissza a másiknak, de ha valami rosszat kapnak, akkor abból csak kevesebbet. Így erősödik folyamatában egy kapcsolat.

Én úgy tartom, a felek egyedül is tehetnek a kapcsolatuk minőségéért. Ha Te például lelkileg megerősödsz. (Olyan munkád lesz, önkéntességet vállalsz, vagy másképp leszel egy téged inspiráló, segítő, fejlesztő csoport tagja, hogy javul az önismereted, fejlődik a kommunikációd stb.) Ekkor jobban fogod kezelni a kapcsolatodban felmerülő problémákat, simábban megy majd a megoldásuk. Nem fognak zavarni olyan momentumok, amiktől ma még a falra mászol. Ennek a verziónak az a hátránya, hogy könnyen kinőheted a kapcsolatot, és ott fogsz állni, nem értve, mit is keresel a társad mellett, aki közel sem fejlődött ekkorát? Tehát az ideális az lenne, ha mindketten folyamatosan fejlődnétek, párhuzamosan. Sok sikert hozzá!