Mennyit beszélgetsz a családtagjaiddal?

Én szinte eggyátaln nem beszélek a családdal

15/L

én se nagyon besz velük :/ de nem is izgat. elvagyok magamban =)

16/L

Tudom, hogy sulisok válaszát várod, de talán intő példa lehet az enyém.

14-18 éves korom között teljesen a gimiben éltem. 16 óra körül értem haza, ettem, pihentem és tanultam, elég szigorú helyre jártam.

18 évesen a pályaválasztás kapcsán jöttem rá, hogy a szüleim mennyire nem ismernek, sem a tudásommal, sem a jellememmel nem voltak tisztában.

Ők irányítottak egy olyan szakmai területre, amit el is hagytam, de ez más történet.

Aztán apu meghalt, sajnáltam anyut, és a testvéremet, mert nem tudtak megélni, így összeköltöztünk velük. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire nem ismerem egyiket sem, és hogy ő sem ismernek egyáltalán. Most éppen szétköltözőben vagyunk, a testvérem nem is áll velem szóba.

Az egésznek az a lényege, hogy próbáljátok megismerni a testvéreteket, szüleiteket, hogy milyen a jellemük, mit várhattok tőlük az életben és próbáljátok megmutatni nekik, hogy milyenek vagytok valójában.

Sok félreértéstől és szenvedéstől kímélhetitek magatokat.

Az összeköltözésekkel meg óvatosan!!! A testvéremmel való kapcsolatom tönkre sem ment volna, ha nem költözöm vele össze, de az sem derült volna ki, hogy nem számíthatok rá nagyobb baj esetén az életben.

amikor még olyan kicsi voltam mint ti :D najó csak 10 éve volt.

szóval anyummal napokat át tudtam volna dumálni. imádjuk egymást, nagyon jól ismer, tud rólam majdnem mindent.

sosem azért szidott le, amilyen vagyok, hanem ha rosszat cselekedtem (pl nem takarítottam, nem voltam bevásárolni, nem tanultam dolgozat előtt)

nem tudom a mai tizenévesek között miért menő, h "utálják" a szüleiket, de sztem pár év múlva meg fogják bánni.