Miért nem tudok boldog lenni?

30/N vagyok. Szüleim még kiskoromban elváltak, édesanyám mentális beteg és parkinson kóros, apukám pedig daganatos. Nagyon sok szenvedésen mentem keresztül ezidáig. Mindennek ellenére elköltöztem 200 km-rel arrébb, elvégeztem egy főiskolát, most diplomát fogok szerezni, vagy egy párom 3 éve lassan, mindent megad nekem, boldogok vagyunk együtt. Van jó munkahelyem is, nem keresek sokat, de nagyon keveset sem. Vannak barátaim, akik szeretnek, munkatársaimmal is jó a viszonyom. Vannak terveim aa jövőre nézve.

Mindennek ellenére mégsem vagyok boldog, állandó depressziót, szomorúságot érzek, és azt, hogy a nap minden percében szorongok, legszívesebben sírnék. Van, amikor kicsit jobban érzem magam, de amint rágondolok a szüleimre, és hogy nem tudok nekik segíteni, több időt tölteni velük, hogy nem tudom őket meggyógyítani, és hogy beleképzelem a helyzetükbe magam állandóan, egyből kiborulok, és rosszul vagyok. Amint jól érezhetném magam, mintha próbálnám magamban elnyomni, rám tör ez az érzés, és szomorú leszek.

Nem tudom elfogadni a helyzetüket, bármennyire is próbálom, nem tudok elszakadni a negatív gondolatoktól. Nem tudom, mi segíthetne. :(