Szerintetek mit tehetnék?

Egy 16 éves lány vagyok. A nagyszüleim értelmiségiek,de olyan mintha anyámat összecserélték volna a korházban. (Most egy szofisztikáltabb kifejezéssel élve bizonyára nem másnak,mint egy pampogó buta örömlányalkat tinédzsernek hiszel,de olvass tovább és meg fogsz érteni) Körülbelül azt sem tudom ki az apám,és hogy lesokkoljak mindenkit anyám sem. Ezt abszolút nem ítélem még el,hiszen mindenki követ el hibákat. A nagyszüleimmel mindíg is jó kapcsolatom volt,és ami azt illeti sokáig anyámmal is. Aztán amikor 6 éves voltam összejött egy sehonnai műveletlen senkivel. És nem,nagyon nem azt nézem le hogy nincs diplomája. Ekkor kezdődött pokollá formálódni az életem.

Az ominózus férfi először tök normális volt,rendes embernek tartottam és a magam módján talán kicsit meg is szerettem akkor. Ez nem tartott sokáig.

Amint beköltözött egyre jobban kezdett kirajzolódni milyen is.

Az első eset,ami még nagyon nem durva hogy a nagyanyámat szidta hogy miért kellett még 4 évesen megtanítania írni-olvasni,és hogy miért ismerek olyan szavakat hogy "aspektus".

Az első komolyabb eset mikor valami apróságért (már nem is emlékszem pontosan,talán mert nem pakoltam össze a szobámban időben vagy ilyesmi) megütött mikor nem volt anya itthon. Előtte senki nem csinált velem ilyet. Amikor sírva mentem oda anyuhoz ő letagadta és ÉN kaptam bűntetést mert "hazudok".

Aztán elkezdett nekem parancsolgatni. Nem kérni,szó szerint parancsolni. "Kiviszed a szemetet!" "Elmész fürödni!" "Fogat mosol!". Ezt még elviseltem de aztán elkezdett parancsolgatni anyámnak is.

Aztán jött a pont mikor elkezdett verni. Egyszer hazavittem az ellenőrzőm majd kiderült hogy van benne egy beírás. Én mondtam hogy azt a tanár biztosan nem nekem szánta,és összetévesztette az enyémet valaki máséval megvert (a lábam lila volt konkrétan) mert tuti "hazudok". Addig ütött míg arra a kérdésre hogy "Neked írta ezt be?" igennel nem feleltem. Anyám ignorálta a jelenetet ami konkrétan az orra előtt zajlott le. Másnap amikor anyámék jöttek értem az osztályfőnök félrehívta őket hogy figyelmeztetés ügyben tévedés történt. A tegnapiért annyit nem mondott egyik sem hogy "fogd meg a bokám".

Anyámnak is elkezdett parancsolgatni. A barárnőit trágár szavakkal illette,volt hogy nem engedte el valahova stb. A mai napig így van néha.

Aztán többször is megvert,majd anyám megszólalt értem. Azután a testi bántalmazásokat ugyan abba hagyta,de az igazi baj csak itt jön.

Onnantól kezdve a mai napig folyton nem hagy élni. Bármikor látja hogy boldog vagyok jön valamivel amivel letörhet. Ő pedig tudja hogy nem merek ellenkezni mert még mindíg félek tőle tudat alatt,pedig amúgy tudom hogy már nem üt meg.

Azóta anyám szült neki egy gyereket. Akit amúgy 3,5 éves létére ver. (Bár a húgomat szeretem,de ez még nagyobb kapocs köztük sajnos.)

Mai incidens:

-Miért nem húztál fel új lepedőt az ágyunkra?-ezt ordítva

-...

-MAGYARÁZATOT VÁROK!

-Nem is kértetek meg erre. Soha nem volt rá példa hogy a ti ágyatokat kellett volna megvetnem vagy hasonló

-TE NEKEM NE MAGYARÁZKODJ H***EGYEREK!

-Hiszen te kérted hogy magyarázzam meg...

-TE VELEM NE SZEMTELENKEDJ!

Ez minden nap többször. Mindennel.Minden nap mindíg KERES többször valami értelmetlen indokot hogy miért ordibáljon velem.

Folyton irányításmániája van. Sem én,sem ANYÁM soha nem dönthetünk semmiről.

Ha anyám megkéri hogy mosogasson el,akkor pampog hogy az az asszonyok dolga,ő ilyet nem csinál.

Anyám évente 3-4x kidobja,aztán siránkozik mindenkinek hogy ő ezt a férfit reménytelenül szereti,kiveri a fejéből a történteket és a vége az hogy visszaveszi.

Anyukám vissza szeretne menni dolgozni,és most mindent megtesz hogy ez ne valósuljon meg. MINDENKI észreveszi ezt,egyedül anyám nem.

Többször el akartam költözni keresztszülőkhöz már kb. 10 éves koromtól kezdve,de anyám soha nem engedett el mert ő "szeret engem". Ebből kifolyólag kollégiumba sem akar most elengedni.

Jött a hideg nyakleves a napokban. Észrevettem hogy anyám valamit titkol a múltjáról. Bármit kérdeztem az előttem lévő életéről azt mondta hogy majd ha 18 leszek. Kutakodtam a kacatosdobozai között és találtam egy régi naplót benne apám nevével. Nagy kutakodásba kezdtem egy barátnőmmel és megdöbbenve talált facebookon egy egyezó nevű embert,borítóképe én voltam. Egy olyan kép ami anyám kitett rólam anno facebookra. Megnéztem mindent amit kitett,és hamar rájöttem hogy nagyon nem egy észlény,így személyiségét megkérdőjelezve nyugtáztam hogy soha nem találkozom vele.

Szóval;

-Egy toxikus és véleményem szerint valószínüleg nárcisztikus személyiségzavarban "szenvedő" (mindenki szenved miatta csak ő nem) férfival élek együtt.

-Anyám képes szeretni ezt a férfit szóval ő sem igazán épelméjű.

-Apámmal nem fogok találkozni,nem nagyon kedvelem az olyanokat akik az olyan-t pontos j-vel írják.

-Kollégiumba nem mehetek

-18 éves korom után sem biztos hogy elköltözhetek mert tovább akarok tanulni,és mellette lakhatást és keresetet szerezni szerintem hellyel-közzel lehetetlen.

Szerintetek mit tehetek?