Nem akarok az anyámékkal nyaralni menni, ez miért ekkora baj? Mit csináljak?

Kellemetlen nyaralók, vagyis inkább csak a férje az...

Évente egyszer megyünk nyaralni Törökországba, a nyár közepén (garantált 45 fok, 90%-os párával). Hatalmas szállodakomplexumba a semmi közepén, ahonnan mire lejutok a tengerhez, elfáradok. A part köves-kavicsos, egyáltalán nem szép. Mivel teljes ellátásra foglalnak, ezért sosem megyünk sehová onnan, ingázunk a szoba-étterem-medence/part hármas között. Meg hogy ne menjünk ki a szállodából, mert hogy mi lesz, ha kint kirabolnak, elveszik a dolgainkat. Külön szobát nem kaphatok, mert "az drága", inkább nyomorgunk egy sima standard szobában hárman, és így garantált legalább napi 1 konfliktus. Ugyanis az anyám férje nagyon kellemetlen ember, mentális problémája is van (szerintem), és ha unatkozik, nekiáll kötözködni. Pl. tegnap is benyit a szobámba, hogy mi az, hogy én a hátamon fekve tanulok. Ha megyek valahová, akkor minek megyek már megint, nincs tanulnivalóm?! Ha itthon vagyok, elkezdi mondani, hogy mennyire lusta vagyok, hogy nincsenek még felfekvések rajtam. Nyaraláson ez ennek a többszöröse, mert ott még folyton feszült is.

Pl. délben indul a gép, mi már reggel 7-re ott vagyunk a reptéren. Vagy az indulás előtti két hétben az anyám nem használhatja az autóját, mert hogyha a férje kocsijával történne valami, legalább azzal feljussunk Budapestre. Indulás előtti napokban tiszta stressz, a semmin képes ordítani órákat. Tavaly az indulásnál pl. azon, hogy én Coca-Colat vettem magamnak a benzinkúton, és hogy azt én kiborítom majd a kocsiban biztos. Vagy a reptéren ha nézelődök, esetleg a SAJÁT pénzemből vennék valamit, ott jön a sarkamban, hogy teljes ellátásra lett foglalva és hogy egy vagyon az út, semmi másra nem költünk már. Szóval mi azért megyünk, hogy ott a szállodából ki sem mozduljunk. Én sem érzem jól magam, az anyám sem, a férje meg fura és nagyon elhanyagolt gyerekkora volt, ő már akkor örül, ha a reptéri check-int letudtuk.

Itthon kerülöm, ahogy tudom, ott ezt nem tudom megtenni 20 nm-en. Idén nem szeretnék velük utazni, mert nem ér ennyit nekem az az egy hét. Apukámmal, nagyszüleimmel, barátommal pl. szeretek menni, mert velük tényleg élmény az utazás. Legyen az akár síelés, tengerpartozás, vagy városnézés. Jól érezzük magunkat, nem tiszta stressz, meg idegbetegeskedés az egész és nem azt várjuk, hogy mikor érünk már haza.

Anyám hallani sem akar arról, hogy én itthon maradjak, meg hogy "ez családi program"... De semmi élmény nincs benne.

Február körül szoktunk foglalni, semmiképpen nem akarom, hogy mennem kelljen. A barátom szerint hagyjam, hogy foglaljanak 3 főre, indulás előtt pedig legyek "beteg", akkor úgysem tudnak kényszeríteni, hogy menjek. Csak akkor meg az én részemet bukják gondolom, és itt azért mégis többszáz ezerről beszélünk, nem 20-30 ezerről.

17 éves lány vagyok.