Nem akarja elengedni?

Abban a hipotetikus esetben, ha ez a sztori nem kamu, és a megfogalmazása nem 12-17 évesekre utal, a probléma az anya, és kicsit az apa.

14 évesen rohamosan növő önállóságra van szüksége a gyereknek. Ha nem kap ilyen teret, akkor későn érik, nem tanul meg kellően tökös lenni stb. anyámaszzony katonája lesz vagy csak megkeseredik, és nem fog kelleni a csajoknak.

"Hogy lehetne bebizonyítani ..." Olyan példákkal, amikor a gyerek volt már olyan - vagy majdnem olyan - helyzetekben, mint amikbe most kerül majd, és hogy önállóan megoldotta.

Ha a meggyőzés nem hat, akkor akár az anya akarata ellenére is el kell a gyereket engedni a kirándulásra. Ha az anya ennyire nem meri vagy akarja elengedni a gyereket, akkor annak valami mélyebb pszichés oka van (neki lett gyerekként baja egyszer, vagy meghalt a testvére, retteg a veronai busztragédia óta vagy ilyesmi, főleg, ha a gyerek egyke), mely esetben pszichológussal kell az anyának konzultálni. Az apa is felelős, hogy hagyta ezt a túlféltést elfajulni.

Te is egy jó nagy puhapöcs vagy..

Az asszony ezért nem kezel egyenlő társként.

Nem értem a feleség gondjàt a ti elutazásotokkal kapcsolatban. Így se-úgy se lesztek ott ahol a gyerek van, ha valami gond van ezerfèleképpen tudnak titeket értesíteni, nem kell a vonalas telefon mellett strázsálni mint a kilencvenes években. Gondolom csak mert elutaztok ugyanolyan mobilisak maradtok, szóval ha a gyerekért el kell menni hamarabb vagy akármi van meg tudjátok oldani onnan is, ahova utaznátok, vagy értesíteni valamelyik nagyszülőt, osztálytárs szüleit, rokont, ismerőst mittudomén… Ha meg nem lesz semmi baja a gyereknek (amire 99,9% az esély) akkor meg plàne felesleges otthon maradnotok.

Az anyuka meg tanulja meg elengedni a fiát, ha nem akar a nyugdíjas éveiben egy életképtelen negyven éves szüzet kerülgetni a saját házában.