Paraszt vagyok, ha inkább a barátomékkal utaznék karácsonykor ahelyett, hogy olyan rokonokra várok, akik talán el sem jönnek?

Nevelőapámnak a lánya, valamint az ő párja jönne hozzánk karácsony 2. napján vacsorára. Azt tudni kell, hogy utoljára a tavaly előtti nyáron találkoztam vele/velük, Facebookon néha beszélünk (mondjuk havonta 1x), de ennyi. Ráadásul tavaly karácsonykor konkrétan "elfelejtettek" jönni hozzánk. Most mesélte édesanyám, hogy Mikulás előtt a férje összeveszett vele, hogy mi az, hogy nekem állít össze csomagot, az ő lányának nem és igenis csináljon neki is. Csinált kb 15 ezer forint értékben, azóta is ott van nálunk. Vagy nyáron is kaptunk rokonoktól rengeteg gyümölcsöt, kérdezte tőlük anya, hogy nekik kell-e, mert akkor nem osztogatja másoknak. Persze persze, mennek majd érte... Ott rohadt meg az egész utána, annyira mentek.

A barátomék karácsony 2. napjának a reggelén indulnak le vidékre, mert van ott nyaralójuk, meg több rokonuk, régi barátjuk is. Hívtak engem is, szívesen mennék, mert nagyon szeretem őket, jól érzem magam velük (jobban, mint otthon, de ez hosszú). Mondtam itthon, erre megy a vita, hogy hogy lehetek ekkora paraszt, meg mi az, hogy én nem a családdal akarok lenni. De ha a családdal vagyok, az egy feszült környezetet jelent. A nevelőapám lánya mindenben próbál túllicitálni, itt lesznek maximum 1,5 órát, amiből 1 óra azzal telik, hogy magát isteníti, a párja meg egyik sört issza a másik után. Nem tudunk egymással beszélgetni, nincs jó hangulat, ez csak egy kötelező összeülés, mert hogy családtagok.

Szerintetek így elfogadható, ha inkább a barátomékkal tartanék?

Velük sosincs ez a kínosság, vagy képmutatás, ez a burkolt túllicitálás. Jól érezzük magunkat, beszélgetünk, játszunk, ilyesmik.

Ráadásul mivel az időm nagyobb részét Budapesten töltöm, ritkán találkozunk, akkor is nagyon maximum fél napot töltünk együtt velük (barátommal Pesten együtt élünk).