Van itt olyan fiatal, aki hàtat fordított az egész csalàdjànak, a sok szenvedés miatt, amit okoztak?

Igen, nekem is ez volt az egyetlen kiút a bántalmazásból. Sokan vagyunk így, csak a hétköznapi életben erről nem nagyon esik szó.

Én úgy lábaltam ki, hogy kidolgoztam a belemet, így már keresek annyit, amiből fenn tudom tartani magam, nincs mivel zsarolni. Korábban volt tartós kapcsolatom is, de sajnos az a végén már inkább rombolt, mint épített, így abból kiléptem. Életem ezen része még erősen fejlesztésre szorul. 🙂

Kitartást neked is! Ők SOHA nem fognak megváltozni. Amúgy sztem a bűntudat, hiányérzet sem múlik el soha. De amikor megkörnyékez ez az érzés, emlékeztetem magam valamelyik nagyon durva bántásra, így máris eltűnnek a fellegek.

"Akivel megszakítottam a kapcsolatot, vele évek óta nem beszélek, nem érti, hogy miért történt így..."

Nem is kell, hogy megértse. Anélkül is tudod, hogy jól döntöttél, hogy leléptél onnan.

"A többiekkel is nagyon ritkàn tartom a kapcsolatot, de még van, aki így is, onnan is lehúz anyagilag és àtver, és olyan is, aki kontrollàlni akarnà az életem."

Ritkítsd még tovább a kapcsolattartást és ne hagyd, hogy átverjenek, mert az rombolja az önbecsülésedet.

"csak magamnak mondom, hogy ez nekem fàj"

Persze, hogy fáj... Időnként nem is baj, ha kibőgöd magad, vagy kiírod magadból, de ne emészd magad ezen túl sokat. Ne arra koncentrálj, ami fáj, hanem arra, ami boldoggá tesz.