Érthető, hogy nem akarok így részt venni a családi fotózáson?
Apukám 4 éves koromban elhagyott minket. Nem csak anyát, engem is. Egy másik nő miatt (vagyis lebukott, hogy megcsalta anyát, és anya mondta ki 2 hónap huzavona után, hogy váljanak el). Én nagyon apás kislány voltam, utána egyik pillanatról a másikra eltűnt az életemből... Összeköltözött a szeretőjével, aki nem engedte neki, hogy felhívjon, vagy találkozzon velem, a gyerektartást is a nagyszüleimen keresztül kapja az anyám a mai napig... Nem volt se közös karácsonyozás, vagy szülinapozás, sosem lehettem náluk, mert a "nője" közölte, hogy neki nem kell oda gyerek, ő a csendet szereti. Minősíthetetlenül viselkedett velem, bármikor látott, vagy találkoztunk, végül addig rágta az apám fülét, amíg nem lett két féltestvérem... Slusszpoén, hogy amíg ő mindenkinek áradozott személyesen és online is (Facebookon), hogy mennyire boldogok és mekkora a szerelem, az apám hetente többször hívta telefonon az anyámat, hogy váljon el a nevelőapámtól, kezdjék újra, ő bármikor otthagyja a nőt anyáért cserébe, anyának ez egy szavába kerül. És ez ment éveken át.
Most 20 éves vagyok, a két másik gyerek 14 és 6 évesek. Karácsonyi ajándékként a nagynéném kitalálta, hogy adjuk azt a nagyinknak, hogy egy fotós barátnője csinál rólunk, unokákról pár képet és azt kereteztessük be. Mondtam, hogy én ezen nem szívesen vennék részt, mert nem fogok olyan gyerekek között boldogan mosolyogni, akiket amúgy nem is ismerek (a kisebbet talán 5-ször, ha láttam eddig). A nagyim is tudja, hogy mi a helyzet, ő is inkább felém húz, születésnapokon és karácsonyon kívül nem igazán látja a másik két gyereket (pedig egy városban élünk mind). Ráadásul nem is vagyok híve a "van egy fotós barátnőm, gyorsan lefotóz" című dolgoknak... Két embernek engedem, hogy fotózzanak, mert nagyon kényes vagyok arra, hogy nézek ki képeken.
Nagynéném most duzzog, hogy ez pedig milyen jó ajándék lett volna és hogy örült volna a nagyink ennek... Mondtam, hogy nyugodtan csinálják meg a képeket az unokatestvéreimmel, meg a másik kettővel, nem fog zavarni egyáltalán.
"A gyerekek nem bántottak téged, te nem bántottad őket."
Dehogynem.
A nagyobbik 14 éves, 12-13 éves korában már olyanokat mesélt a volt általános iskolámban, hogy én egy pesti k.va lettem, meg hogy drogot árulok külföldön, onnan van pénzem (mikor a legnagyobb "drog", amit fogyasztok, az a koffein). És ezeket a volt tanáraimnak mesélte, majd mikor szembesítve lett, megszeppenve, könnyekkel a szemében mondta, hogy ő ezeket csak viccből mondta. Ja, hogyne. Tipikus pofátlan gyerek, akit az anyja a nagy gondolkozásban, hogy engem hogy kéne kitúrni az "örökségből", elfelejtett nevelni.
Ezeket nem akartam a kérdésem alatt részletezni, mert tényleg trilógiát tudnék írni az utóbbi 16 év történéseiből, és garantáltan best-seller lenne belőlük.
Igazából ők egy kicsit lecsúszottabb, tanulatlan réteg (a nő és az ő családja, a gyerekek is erre hajaznak inkább). Anyukám anno ezért nem is akart semmiféle vitába kerülni vele, velük, mert mondta, hogy ez a nő a lába nyomába nem ér, nem fogja idegesíteni magát rajta. Legyen boldog az apámmal. Dehát nem igazán lettek azok, mint kiderült.
És engem is erre nevelt, hogy ne vegyem fel a gonosz beszólásait, a "támadásait", mert felesleges. Sokkal többet értem én nála már 10-12 évesen is, most meg 20 évesen már bőven máshol tartok az életben, mint ő 40 felett jelenleg. Ez is bosszantja a mai napig, ordít róla az, hogy mennyire kisebbségi komplexusa van velem, és az anyámmal szemben.
De ezt a nagyim is tudja, ahogyan azt is, hogy apa hatalmas hibát követett el, amikor ezzel a nővel összeállt, és elmondta azt is, hogy apa ezt pontosan tudja és szembesül vele nap, mint nap.
Érdekes történet, tele van ellentmondasokkal, de oké, tekintsünk el tőle.
Nem kell fotozkodnod.
#11 Azért így más a fekvése a gyereknek.
A kölyök nyilván mindent az anyjától szedett. Az enyém is ilyen volt, annyira durván mocskolt mindenkit. De erre is felnőttként jöttem rá, talán ez a gyereknél is így lesz, persze az nálad nem oszt-szoroz. Az az igazi romlott, primitív nő, ettől tényleg jobb, ha minél távolabb tartod magad.
Így azért már érthető az elutasításod. Mondjuk ki, szégyelled őket -teljes joggal. Ilyen események tükrében nagynénéd honnan veszi a bátorságot, hogy ötletelget és ilyen helyzetet teremt, az a döbbenet. Hagyd a fenébe ezt az egészet! Így mamádnak sem kellene az a fotó az tuti.
Semmilyen ellentmondás nincs a kérdező történetében.
Én amúgy maximálisan megértelek kérdező, én se mennék bele ebbe a boldog fotózkodásdiba a történtek fényében.
Kérdező ne foglalkozz a kötekedőkkel, sok elmebeteg van itt akik mindent kitalációnak minősítenek.
A lényeg hogy hanyagold ezt a családi fotózást, se az apád se a nője se az új családja nem ér annyit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!