Hogyan lehet kivédeni a "hogy állsz a szerelemmel" típusú kérdéseket családi összejöveteleken?

Az én családom sajnos nagyon prűd és nem téma hogy nekem mi van a magánéletemben, mivel szerencsétlenek képtelenek helyén kezelni, vagy feldolgozni a témakört. Sosem láttak még nővel engem pedig volt jópár barátnőm.

32 vagyok már úgyhogy egyre gyakoribb lesz a házasság kérdése, komolyan, mintha kezdenék elhervadni. Én nem az a fajta ember vagyok aki 20on pár évesen befekszik a koporsóba, mert onnantól már egy centit sem fejlődik, csak inkább visszafelé.

Apám jómódú testvérénél szoktunk karácsonyozni, és neki a felesége egy dáma aki nagyon tudja hogy mivel kinek hogyan lehet odaszúrni úgy hogy közben mosolyog, mert tudja, hogy arcvesztés nélkül nem lehet visszapofázni neki.

Viszont én érzem magam annyira intelligensnek, hogy ezt az érzelmi játszmát agyból kitaláljam és megnyerjem (mivel sajnos érzelmekben nem vagyok olyan jó)

Nagyon jól tudja a vénasszony, hogy ez nálunk ciki téma, ráadásul mivel én nem vagyok egy klasszikusan jóképű valaki, ezért tudja hogy nekem ezzel problémáim lehetnek (mivel általánosít). És minden áron zavarba próbálnak hozni és közben vigyorog.

És én mit mondhatnék neki, először is SEMMI köze hozzá, és amúgy is nálunk még a saját apámnak és anyámnak sincsen hozzá semmi köze. De sajnos ez esetben én egy xar alak lennék.

Nekik van két gyerekük, az egyik jóképű aranygyerek, aki mégis csak úgy tudott megházasodni 36 évesen, hogy rátelepedett egy aranyásó, és az anyjáék pénzelik még mindig.

Meg van egy lánya, aki 46 évesen hajadon maradt, mert ugye 0 nőiesség van benne, aztán mégis várja a csodát. Ráadásul 2 éve otthagyta a pesti lakását és munkáját és az anyjáékhoz visszaköltözött (értsd: vettek neki a szomszéd utcában egy saját lakást, meg utána egy jobbat, mert az elsőben depressziós lett)

És ha az ő gyerekeire szegeznénk kellemetlen kérdéseket, akkor menne a szemöldök ráncolás meg az övön aluli visszatámadás.

Valahogy azt akarom velük megértetni, hogy én nem abban a dimenzióban élek, ahol ők, akik tele vannak pénzzel de mégis állandóan azon pörögnek, hogy ők mit nem engedhetnek meg maguknak.

Ráadásul nagyon is fáj nekik hogy én egyedül, saját erőmből vittem valamire (nemzetközileg elismert szakember vagyok a szakmámban), az ő gyerekeik meg csak a családi pénzből létezgetnek. Egyik gyerekük sem tudott önállóan karriert építeni, csak a pénzt költeni.

És én csak egyszer kellene hogy olyat dobjak vissza erre a barátnős kérdésre, hogy onnantól meggondolják hogy még egyszer kóstolgassanak.