Van olyan csalàdtagod, aki belekényszerített vagy jelenleg is belekényszerít egy àltalad nem akart helyzetbe?

Furcsa ez magam is vallom hogy kényszeríteni calakít idejéig óráig lehet

Párom elvált volt mikor megismerkedtünk

Nem álltunk fényesen anyagilag.

Sőta házasságából annyi fájdalmat hozott hogy 3évig igazán bennem sem hitt

Így az exe és a gyereke lábtörlőjévé váltunk mig ott éltünk az ők régi otthonukba.

De ez már hála a jó istennek a mult.

Meg érte a poklot megélni várni míg a párom bízni tud bennem.

3: és nem szembesítetted vele, hogy ha az ő szülei így gondolkoztak volna anno, akkor te meg sem születtél volna...???

Kérdezd meg tőle, hogy azt akarná, hogy boldogtalanságban, egyedüllétben szenvedj ha ő már nem lesz?

"Nàlunk apu (64) nem akarja, hogy felnőjek és gyerekként kezel engem (28). Nem bírja feldolgozni, hogy van élettàrsam és hallani se akar róla. Nem a személye miatt, hanem maga a tény. Mit lehet ezzel kezdeni?"

Barátommal összeköltöztem, aki tök normális, de Apám olyanokat talált ki, hogy biztos azért járok már hozzájuk kevesebbet, mert a párom nem engedi. Közben csak lett saját életem, de ezt az elején nagyon nehez fogta fel. Azt várta volna, hogy ugyanolyan maradjon kapcsolat, azzal a különbséggel, hogy máshol alszom. Hetente többször azért így is átjártam hozzájuk, de kevés volt neki, minden apró dologért felhívott, mintha nem is költöztem volna el, csak egy másik szobában lennék, ahova áttelefonál ha kiugrik a fejéből valami. Olyan is volt, hogy családi összejövetelen alkoholos állapotban szomorúan megkérdezte valakitől, hogy ő hogyan tudta feldolgozni, amikor kirepült a lánya. Sajnáltam is, de nagyon terhes lett nekem ez az egész, végül többször leráztam telefonban, ritkítottam a kapcsolatot, hetente, kéthetente mentem csak át, aztán kezdte megszokni. Párom sokat jött át velem, kezdte megszeretni, sokat söröztek együtt, Apám végül visszaváltozott normálisra. De ünnepekkor voltak érzékenyebb pillanatai, valamiért elkönyvelte, hogy mi nem akarunk majd vele ünnepelni, olyannyira, hogy nem is készült. Hiába mondtam neki, hogy persze, átmegyünk vacsorázni, erre ő, úgyse jöttök! És úgy felhergelte magát, hogy tényleg nem készült. Nem értem mi a fene ez az apáknál, de nekem meg kellett küzdenem a leszakadással, te Apukád is ilyen lehet, személyes támadásnak veszi, hogy saját életed lett. Ezt mindenképpen tisztázni kell, ha akkor okosabb vagyok, már az elején elbeszélgetek vele, de utólag mindig okosabb az ember.

Igen az apám.

Lakbért is fizetek neki meg még dolgozhatok is neki napi 2-6 órát napi 8 óra munka mellett.

#19

ja és egyedül élsz mi?

Karácsonykor nem szar?