Mi az a mondat, amit gyerekkorodban leginkább utáltál hallani a szüleidtől?

"Beszélsz hülyeségeket..."

"Hogyne, mert te mindent jobban tudsz."

"Olyan vagy, mint az anyád."

"Ugyan már, semmi köze a kettőnek egymáshoz."

"Bezzeg kisgyerekként volt eszed, hallgattál rám." (éljenek a saját, időnként téves gondolatok kistiniként)

Apám kvázi világ életében 12 órázott, 40+ éve vezet, és bár nincs semmi baja a nőkkel, amin valaki nagyon xarul parkolt le, két helyet is foglalt, rögtön mondta, hogy biztos egy nő volt, mert igen, a férfiak is parkolnak rosszul, de nem ennyire, néhány kivétellel. Mondom neki, nem biztos, nem láttad, és lényegtelen, állunk máshova, nem a mi ügyünk. Erre elkezdi mondani a "hogyne, mert te mindent jobban tudsz". Amikor nem egyezik a véleményünk, ez pedig máig gyakori, nem az van, hogy elfogadja, hogy én ezt így gondolom, ő meg úgy, vagy hogy mindkettőben van igazság, hanem nem is az, hogy meggyőzni próbál, hanem ingerülten mondja, hogy mekkora hülyeség amit mondok.

A beszélsz hülyeségeket akármire mondhatja... annyi különbséggel az előzőnél, hogy ezt leginkább olyankor, hogy pl: régen egyáltalán nem tudtam mások előtt enni, annyit csúfoltak az iskolában, és apám minden rossz szándék nélkül, mégis pont olyan becenevek tömkelegét találta ki, ami azt jelzi, mennyire bálna vagyok/voltam. Szerettem a lángost, apám vett magának a piacon, de én ugye nem kértem, de ő csak tolja, tolja és tolja a számba, amitől én elhúzódok, mire letép egy falatot és a számba rakja az ellenkezésem ellenére, merthogy beszélek hülyeségeket a fóbiámról.

Az "ugyan már, semmi köze a kettőnek egymáshoz" akkor hangzott el, amikor szóba került a mára csak néhai nevelőapja, akivel kénytelenek voltunk egy fedél alatt élni, mert ő volt a haszonélvező, apám a tulajdonos, és stb, hosszú sztori. Az öreg igénytelen volt, piszkos (hugyos, xaros) kézzel nyúlt a hűtőbe, tapicskolt össze mindent, vizelt a fürdőkádba, véletlenül összekente az egész (padló, tapéta, szekrények, ajtó) közlekedőt a saját ürülékével, amikor próbálta feltakarítani, de rossz volt a szeme, pedig meg lett mondva, hogy hagyja ott. Apám miatta volt ideges, aki akaratlanul rajtam vezette le az otthoni és munkahelyi feszültséget azzal, hogy minden apróságon felhúzta magát. Az öregember mellett, a végére az egész lakás húgy és **arszagú volt, kivétel a közös szobánk apámmal. Mehetett volna aludni a másikba a kihúzható ágyunk helyett, de a borzalmasnak is van egy határa, amin túl inkább jöjjön, megosztozunk, csak ne szagolja azt a bűzt. Szerinte semmi az ég egy adta világon köze nem volt ezeknek ahhoz, hogy rossz passzban voltam, ahogy a kiabálásai és állandó kioktatásai is jogosak voltak, hiszen arra van, hogy okítson (megjegyzem, ezt 18 évesen is elmondta, mintha kisgyerek lennék, közben 12 évesen már mondta, hogy menjek bele a világba).

"Olyan vagy, mint az anyád." Anyám elhagyott kiskoromban, apám nevelt fel egyedül, így hát az, hogy anyámhoz hasonlít engem mérgében, nem a pozitív tulajdonságokat jelentik és nem is külsőséget.

20/l

Egyiket se. Full pacek a báttya

23F

Testépítő bajnok

,,Nem tudom, hogy kire hasonlítasz." = Olyan vagy, mint apád.

Ezzel azonnal el tudott némítani

"Jól tetted"

Minden egyes verekedésem után, miután elmondtam nekik

Érzelmi zsarolás része volt lelkileg súlyosan megterhelő.

Ezenkívül túlféltés és birtoklási vágy.

Na meg mikor megmondták, mit csináljak vagy ne.

Igen 10 évesen 20 évesen de még 30 évesen is. 35 nél már kikeltem magamból.