Mi értelme van a keresztelőnek, ha a szülők nem vallásosak, és nem is házasodtak össze templomban?

*megvárjuk, míg a gyerek képes lesz felfogni, hogy ez mit jelent, fontos-e neki, és melyik egyházhoz húz a szíve.

És ha kiválaszt magának egy jó kis szektát és sose látjátok többet?

Hát az én történetem teljesen más, mint a nagyszülős verzió vagy az eddigiek. A szüleim ateisták voltak (apu azóta meghalt sajnos). Apu meg volt keresztelve, de csak addig gyakorolta a vallást, amíg a szülei "gondolkodtak helyette". Amint felnőtt, tanult és elgondolkodott a világról, megszűnt hinni Istenben és onnantól kezdve keményen ateistának vallotta magát. Anyukám meg annyira ateista, hogy nem azért nem jár misére, mert nem vallásos, hanem azért, mert nem akarja magát felidegesíteni :S Persze tolerálja, ha más vallásos, csak érti miért:D De persze úgy van vele, hogy ez mindenkinek a magánügye.

Aztán megszülettem én, és apunak volt egy házaspár a munkahelyén, akivel nagyon jóban voltak, és akiknek poénból és valamilyen szinten társadalmi konvenciókból azt mondta:

- Na akkor ti lesztek a kis Johanna keresztszülei!

- Remek!! Mikor lesz a keresztelő?

- Ja az nem lesz.

- Mi az, hogy nem lesz? Kell, hogy legyen!

- Minek?

És akkor itt felhoztak egy csomó érvet, hogy majd én lehet hogy vallásos leszek, vagy talán templomi esküvőt akarok, stb. és apukám...a mai napig sem tudom, miért...belement. Aztán a keresztelő után két évvel úgy összevesztek a kereszt szüleim az apukámmal, hogy azóta se láttam őket :D És én is ateista lettem...

Szerintem a nagyszülői nyomáson kívül ok szokott még lenni az, hogy minden gyereknek van keresztszülője, aki karácsonykor, húsvétkor, szülinapkor plusz ajándékforrást jelent, továbbá ott vannak a társadalmi konvenciók is ugye...

Igazából nem látom helyesnek, hogy meg lettem keresztelve, de örülök neki, mert a párom (aki szintén nem hisz Istenben) templomi esküvőt akar, hogy a nagymamák megnyugodjanak, és így nem kell végigjárnom egy hosszadalmas procedúrát. És nem, nem érzem magam emiatt bunkónak, ugyanis nagyon is tiszteletben tartom azt, ha valaki hívő, sőt kell a vallás, mert sokaknak nagyon sokat segít, és a világ már tuti összeomlott volna a hit nélkül, de az egyházat mélyen elítélem, mert csak a hívők kihasználására épült. Ezért nemhogy lelkiismeretfuradlást nem érzek a templomi esküvő miatt, de még ők örülhetnek, hogy nem dobálom meg őket rothadó paradicsommal (Főleg azt a papot, aki az én városomban van meg a mostani pápát.), aminek az egyetlen oka az, hogy civilizált lény vagyok.

Nálunk ez a helyzet, én abszolút nem vagyok vallásos és házasodni sem vagyok hajlandó. Viszont a lányom apukája vallásos, így az ő nógatására meg lett keresztelve.

Remekül elvagyok házasság nélkül és keresztelő nélkül is meglettem volna, de nagyon szerette volna.