Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Félember volnék? Miattuk?

Félember volnék? Miattuk?

Figyelt kérdés

Anyám elhagyott, nem törődött velem soha. Itthon a kiabálás, apám sem törődik velem, egyikőjüknek sem kellettem, mondhatni, örülhetek, ha megszülethettem, és nem dobtak ki az útra, nevelni nem nevelnek, nem is akarnak. Anyám valahol kóricál, már csinált neki egy férfi egy kisfiút, őt bezzeg (12 éves) neveli, és szereti. Én nem érdeklem. Apám megnősült, a felesége gyermeket vár tőle, már tervezik a közös életet. Engem a nagymamám nevel. Folyton üvölt, hogy miért vagyok én ilyen depressziós hülye, mindenki utál engem (nincs így), és folyton anyámat emlegeti, pedig kérem, hogy ne hozza szóba. Apám kéthetente eljön üvöltözni velem, hogy ilyen meg olyan vagyok. Félember vagyok, félszeg, és nem tudom, mire hogyan reagáljak, nem találom önmagam, nincs előttem a szülői példa, hogy milyennek is kell lennem, vannak példaképeim, közöttük ingázok, és nem értem az egész életemet. Sokszor gondolok öngyilkosságra, engem senki sem kedvel igazán, mert nincs normális személyiségem, összevisszaság vagyok, és mindig zavar van bennem. Itt, a környezetemben már elástam magam, 3 év múlva, ha nagykorú leszek, el akarok költözni, új életet élni egy másik városban, előzőleg pszichológus által jól kivesézetten.

Nem is tudom, mi a kérdésem, csak szeretném, ha elmondanátok a gondolataitokat erről. :/

Apámat szoktam kérdezni, hogy nem akar-e engem, és azt mondja, de, elrontotta, ő ezt tudja. Mégse változik semmi. Anyám 10 éves koromban eljött, azt mondta, nem hagy el többé, reggel hűlt helyét találtam. Ez alatt az 5 év alatt rengeteget sírtam. irigy vagyok, ha a barátnőim beírják msnre, hogy "pillanat, megjött anya", vagy ha az anyjukról, apjukról beszélnek, irigy vagyok a családi fotóikra, és irigy vagyok, hogy nincsenek szüleim, még égőnek is érzem, tudom, nem kéne. Mamámat szeretem, de ő mindenért engem hibáztat..

15/L


2010. szept. 1. 16:27
1 2
 11/19 anonim ***** válasza:
Nem tűnsz torz lelkűnek. Ha vannak barátaid, akik így szeretnek és becsülnek, valószínűleg inkább a családod szorul kezelésre.
2010. szept. 1. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 anonim ***** válasza:
Ez nagyon fontos:Ne hibáztasd magad azért,ahogyan a családod viselkedik,erről te nem tehetsz!Az ő nemtörődömségük miatt ne érezd magad kevesebbnek!Bizonyára értékes ember vagy,ha ők ezt nem méltányolják,hát az legyen ez ő bajuk.Sajnos ők tudatlan,nehéz természetű emberek lehetnek.Ezen nem nagyon lehet változtatni.Ezért azt hiszem az lenne számodra legjobb,ha próbálnál a történtek ellenére is pozitívan állni az élethez,keresd és erősíts magadban a jó tulajdonságokat,akkor nem fognak tönkretenni a nehézségek és előbb-utóbb minden rendbe jön!Sok sikert kívánok!
2010. szept. 1. 17:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 A kérdező kommentje:
mindent köszönök :)
2010. szept. 1. 17:15
 14/19 anonim ***** válasza:

Szia Kérdező !


Nállunk is hasonló a helyzet , de már nem tudnak bántani . Azért várom azt a percet mikor már öregek lesznek és nem tudnak magukról gondoskodni . Akkor majd visszakapják mindazt amit velem tettek . Ha dumálni akarsz elérsz privibe .

2010. szept. 1. 18:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 anonim ***** válasza:

Erre olyan nehéz bármit is írni, mert olyan szörnyű... kitartás, és próbáld meg kibírni ezt a három évet...


21/É

2010. szept. 1. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/19 anonim ***** válasza:

sose értettem, hogy miért van az, hogy egy más férfitől született gyerekét jobban szereti az anyja, neveli, stbstb. hisz te is a gyereke vagy...de most rájöttem...mert apudat nem türi el...lényegében nem is ellened irányul ez az egész, amit szüleid lemüvelnek (ill. nem müvelnek), hanem a volt társuk ellen...és ha észre is veszik és be is vallják, hogy elrontották...akkor se tesznek semmit, mert bemesélik maguknak, hogy nincs már értelme, már tök mindegy...nem is gondolva arra, hogy ez a te lelkednek mekkora törés...sajnálom, hogy így alakult...de nincs mit tenned, mint beletörödnöd...és megalkotni a saját életedet, a saját családodat...annak viszont örülj, hogy a barátod szülei kedvesek, jófejek...akár el is beszélgethetsz a barátod édesanyjával erről...

remélem jól alakul az életed, és a végén boldog leszel:)

sok sikert!!!!

csak ügyesen...

L22

2010. szept. 2. 13:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim ***** válasza:

Egyértelmüen nehéz gyermekkorod van.

De ne add fel. Sokszor azokból lesznek értékes felnőttek, akiknek nagyon hányatott volt a gyerekkoruk.

Mert megtanulják értékelni a szeretetet a jóságot és az önfeláldozást. És önmagukban is kifejlesztik.

Biztos tele vagy jó tulajdonsággal. Bízz magadban. A személyiséged is ki fog fejlődni, és biztos nem egy elkényeztetett, mindenki mást lenéző ,lefitymáló nő leszel.Próbálj meg a tanulásnak nagyobb figyelmet szentelni. Van kedvenc tárgyad, hobbid? Sport, tánc ,zeneiskola? Ezek mind megerősíthetnek. Keress valami ilyesmit.És persze az(igazán jó) barátok.

Nagymamád szerintem haragszik anyádra, és rajtad vezeti le. Apádnak meg lelkiismeret furdalása van.

2010. szept. 2. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 A kérdező kommentje:
annyira köszönöm... bár el tudhatnám mondani, mennyire megerősítettetek most :)
2010. szept. 2. 16:42
 19/19 anonim válasza:
Remélem mostanra már rendbe jött minden :)
2014. febr. 1. 22:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!