Három hónapja halt meg a nagymamin betegségben. Most úgy néz ki, szerencsére találtunk vevőt a lakására, így ki kell ürítenünk, amennyire csak tudjuk! Mami akarata volt, hogy a szobai bútora kerüljön hozzánk, ne valami idegenhez! Egyébként is nagyon szép! A gond csak az, hogy nem tudom mennyire leszek képes minden nap az Ő szekrényével szembenézni! (És szerintem szüleim is valahogy így vannak vele, csak azt mondják, muszáj ezt tennünk és elviselni!)
De mivel hamarosan eladjuk a házát, el kell hozni! Valahogy úgy érzem, ez túl korai, de nincs más lehetőségünk! Valaki tud okosat mondani? Én tudom, hogy Mami ennek örülne a legjobban, de hogy viseljem/viseljük el?
Köszönöm szépen a válaszokat!
2010. szept. 1. 15:26
1/8 anonim válasza:
Nálunk ugyanez volt, nagyszüleim minden bútora az én régi szobámba került. Úgy néz ki, mintha náluk lennénk. Mivel nem élek már otthon, ezért nem borít ki, meg amúgy sem vagyok az a kiborulós fajta.. azok csak tárgyak. Ha a nagyszüleim eszembe jutnak róluk, nem az az első gondolatom, hogy meghaltak, hanem hogy milyen rendes emberek voltak és milyen kellemes emlékeim vannak velük kapcsolatban. Máshogy nem is lehetne az ilyesmit ép ésszel kibírni.
2010. szept. 1. 15:30
Hasznos számodra ez a válasz?
2/8 A kérdező kommentje:
De én még otthon lakok így még rosszabb...
2010. szept. 1. 15:46
3/8 anonim válasza:
Tegyétek pincébe, vagy valahova garázs ilyesmi, amíg képesek vagytok szembenézni vele..
2010. szept. 1. 16:00
Hasznos számodra ez a válasz?
4/8 anonim válasza:
Az én nagymamámnak is volt egy csodaszép régi fésülködő asztala hatasas tükrökkel, igazi masszív darab. Szerettem volna ha megkapom de anyuék inkább eltüzelték az összes bútort mert tele voltak szúval. Ha nem szeretnéd látni akár a garázsba vagy más rokonhoz nem lehetne rakni?
Vagy ha minden kötél szakad akkor nem lehetne átfesteni?
2010. szept. 1. 16:03
Hasznos számodra ez a válasz?
5/8 A kérdező kommentje:
Nem semiit nem lehet tenni! Nincs garázsunk, rokonoknál sincsen hely :( Az átfestés nem rossz ötlet egyébként
2010. szept. 1. 16:05
6/8 anonim válasza:
Szerintem inkább - amennyire most lehet - örömmel kellene gondolnod rá, hogy ez megmaradt a nagymamádtól. Nekem alig maradt valami... :(
És... az élet rendje, hogy az öregek elmennek. Jobb nekik így, mint betegen szenvedni még sokáig. Talán ez vigaszt nyújthat.
2010. szept. 1. 16:37
Hasznos számodra ez a válasz?
7/8 anonim válasza:
Mi is elhoztuk a nagyszüleim holmijait. Még néhány ruha is maradt tőlük, amiket annyira jó néha megszagolni, ha nagyon hiányoznak :) Ezek a tárgyak ugyanúgy emlékeket őriznek, mint pl. a fényképek. Gondolom, azokat nem fogod kidobálni. Eleinte nehéz lehet, hogy minden nap eszedbe jut valamely elhunyt szeretted, mégis úgy érezheted, hogy egy kicsit még mindig veled vannak, amikor otthon vagy.
2010. szept. 1. 16:51
Hasznos számodra ez a válasz?
8/8 A kérdező kommentje:
Köszönöm és megpróbálok erre gondolni :) Hiszen mást úgysem tudunk tenni, Mami is biztos örülne, ha látná hogy megőrizzük a holmijait.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!