23 éves lány vagyok, és nem igazán érdekelnek a kisbabák. Így hogy lesz családom?

Újabb sorstárs: én is így vagyok ezzel, Kérdező. (25/N vagyok.) Sokáig abnormálisnak éreztem magam, de aztán rájöttem, hogy sokan vannak még ezzel így. Sem én, sem a nővérem nem voltunk soha azok a nagyon babázós típusok. Ha volt a rokonságban kisbaba (távoli rokon), inkább csak tisztes távolból figyeltük, miközben az anyánk meg jól elvolt vele... :) Én is sokkal jobban kijövök az állatokkal, főleg a macskákkal, idegeneket is megsimogatom, és minden macskát dorombolásra tudok bírni. :D

Míg a kisgyerekeket, babákat max. csak megnézem távolról, és rájuk mosolygok. Ez is csak pár éve van egyébként, mert régebben még egy pillantást se vetettem rájuk, kerültem őket. Pár éve aztán már előfordul, hogy egész aranyosnak látok egy-egy kisbabát, de ennyi.

Szerintem amúgy az is lehet, hogy nekem sose volt kistesóm, közelebbi rokonságban sem volt kisbaba, és nem volt alkalmam közelebbről megismerkedni velük. Ezért kicsit tartok tőlük.

Szerintem Veled is, velem is, minden "gyerekkerülővel" az lesz, hogy ha eljut odáig, hogy saját gyereket vállal, az biztos kihozza belőle az anyai ösztönöket. Emiatt egyáltalán ne aggódj, ettől még nagyon jó anya lehetsz!!!

én 30 vagyok és ugyanigy érzek. :)

de nem zavar,szerintem én nem is fogok szülni. Találtam egy hivatást,amit csak szivvel lélekkel lehet csinálni,másra nem is vágyom. A gyerekek nem nekem valók úgy érzem. De nincs ezzel semmi baj. Mindenki más,igy kerek a világ :)

Én is hasonló dolgokon töprengek. Én nem vagyok az, aki le tud menni babába, meg gügyögni. Nem tartam magamat olyan igazi tanító típusnak, nem vagyok elég türelmes... és lehet, hogy ez majd csak akkor derül ki, amikor saját gyerekem lesz, meg saját gyerekkel minden más, de főlek, hogy rosszul fogom nevelni... más gyerekére pl. nem merek rászólni, még akkor is, ha vmi nagyon nagy rosszaságot tesz vagy nagyon neveletlen, készakarva is. Nem tudom, hogy jó anya lennék-e, és félek ettől, nagyon (hogy nem rontanék-e el egy egész életet).

21/L

Pár év alatt sokat változhat a hozzáállásod. Én sem voltam nagy gyerekpárti, igazából elvoltam velük, de mégis olyan jó volt visszaküldeni őket a saját szüleikhez. :)

Na meg ha nekiálltak kiabálni, üvölteni, akkor kiakadtam rajtuk.

Aztán kb. 1 éve elkezdtünk a párommal saját babán gondolkozni, és össze is jött. Hamarosan köztünk lesz (1 hónapon belül) és rá teljesen másképp gondolok!

Anyukám is mindig azt mondta, hogy addig nem tudott mit kezdeni a gyerekekkel, amíg nem lett sajátja. S minket imádott, mindent megadott nekünk.

Szóval tuti változni fogsz, nincs ezzel baj.

Én most 28 leszek. S még egy évvel ezelőtt sem éreztem, hogy érett lennék egy gyerekre, de most már másképp látom.