23 éves lány vagyok, és nem igazán érdekelnek a kisbabák. Így hogy lesz családom?

Szia,

Nincs ebben semmi, nem vagyunk egyformák. Nekem is van ismerősöm (szintén fiatal lány) aki annyit mond a babákra hogy aranyos és kész, ezzel el van intézve.

Lehet hogy nálad majd később jön a gyermekszeretet pár évvel, vagy az is lehet hogy csak a sajátod iránt fogsz érzelmet érezni - hidd el ez teljesen normális. Sok nő van akit hidegen hagynak a babák de amikor a sajátja megszületett őt imádta :)

És van a 3. oldal: van aki sosem érint meg a gyermekimádat szele, neki a hivatása valami más, nem az anyadág-. De nálad ez nem hiszem hogy fennáll hiszen akarsz családot, azt írod. Szóval lehet még éretlen vagy hozzá (nem rossz értelemben) és máég el kell telnie kis időnek mire igazán akarod majd.

Szia!

Én is már többször fel akartam tenni ezt a kérdést, mert engem is érint. Én sem igazán szeretem a kisgyerekeket, sem a csecsemőket, sem a kisiskolásokat. Hiányzik belőlem a képesség hogy beszélgessek, gügyögjek velük, ezért inkább kerülöm őket. Az állatoktól viszont szó szerint elolvadok! A barátomnál ez pont fordítva van. 21éves vagyok, és szeretnék majd gyereket, mert nem vagyok az a karrierista, bulizós nőci(szóval nem azért nem szeretem a gyerekeket mert ki akarom élni magam, vagy ilyesmi, hanem egyszerűen nem). Egy normális, egyszerű életet szeretnék. De valahogy egyelőre én sem tudom elképzelni hogy egyszer anya leszek. Engem se bántsatok légyszi, mert nem direkt van ez így!

ezaz, vannak akik úgy vannak, hogy jajj kisbaba, de édicuki, aztán megnő, onnantól meg már nem kell, csak nyűg, nőjön már fel hogy elköltözzön.. -.-

23 évesen még bőven ráérsz, nem értem hova ez a sietség. nekem tök furcsa, hogy csomóan már ebben a korban gyereket szülnek, megházasodnak, stb, és most nem azért mert én soha nem akarok gyereket, házzasságot, de pl hasonló korú ismerőseimet el nem tudnám anyaként képzelni. nem az hogy rossz anyák lennének, csak szerintem ilyenkor még nagyon fiatal az ember, egy gyerek annyi időt elvesz, szerintem egyelőre még ki kellene használni a szabadidőt, amíg van nekik.

Örökbe is fogadhatsz, a neked tetsző korban gyereket.

Ha nincs családod, akkor több időd lesz a karrierre, pénzszerzésre, a világ működésének fejlesztésére. Míg mások magukkal vannak elfoglalva, te hatékony lehetsz.

Tehát nem muszáj család.

24 vagyok. Nő. Ugyanígy érzek, mint Te. Remélem idővel változik ez a dolog, mert a párom családcentrikus.

Nem szeretném, ha emiatt szétmennénk... Talán mire 30 leszek felébrednek bennem az anyai ösztönök...

Ha ez megnyugtat, akkor anyám is minden gyereket utált rajtam kívül. Engem viszont nagyon szeretett.

Állítólag mikor hazahozott a kórházból a szomszéd fürdetett egy ideig, mert annak volt 3 gyereke tehát rutinos volt, anyám meg félt mi lesz ha fölemel engem és kitörik a nyakam, vagy valami bajom lesz :D

Utána úgy megszoktam hogy mindig anyuval vagyok, hogy óvodába is alig akartam menni. 3 napig bömböltem mikor odavittek. Szóval jó viszonyban voltunk, mindig rajta lógtam :) Csak az zavart igazából, hogy amikor kicsi voltam, akkor nem engedte hogy odamenjek más gyerekekhez játszani, vagyis engedte, csak annyi volt, hogy mindig ott dumált nekem hogy a többi gyerek milyen hülye, és hogy csak én vagyok a normális. Mondjuk ezt úntam, hogy mért kell mindenkit lehülyéznie állandóan a háta mögött :) Bár ezen szokása még most is megvan... hát ő ilyen :)