Tényleg ekkora bűn ha valakinek több kutyája van, jól neveltek és ráadásul komolyan foglalkozik, sétál is velük naponta?

Nekem egy 3 éves labradorom meg egy 5 hónapos német juhászom van. Póráz nélkül sétál a labi (jól képzett, ha nem kedvelem meg annyira ma már valszeg vakvezető kutya lenne), a picire még ráteszem, mert még nem mindig fogad szót (kb. 90-95%-ban behívható), de olyan helyen ahol senkit nem zavarnak elengedem őt is. Nekem is szóltak már be, hogy miért csinálok hangzavart (a kutyájuk megugatja az enyémeket). A kutyagumi felszedése alap nálam. Csak néha gusztustalan egy km-en keresztül cipelni.

Azt imádom, amikor a kisgyerek odajön hozzánk elkezdi nyúzni a kutyákat, az anyuka meg nekem szól, hogy miért van a kutya a kisgyerek közelébe.

Am sztem inkább olyanok tartsanak kutyát, akik foglalkoznak velük, mert ők barátok és nem tárgyak.

Egy kutyakiképző.

Jogos! Sztem a gyerekeket kéne először megnevelni h mit szabad és mit nem, aztán utána piszkálni a kutyást. De ugyebár a mai világban egyre több az elkényeztetett kis poronty, akire nem lehet rászólni, mert megmondta a gyereknevelési könyv is h akkor összetöröd a pici lelkét... Lehet h ez most érzéketlenül hangzott, és nekem hiába nincs még gyerekem, de van keresztlányom, akit már most tanítgatok h mit szabad és mit nem.

Az a baj ezzel a dologgal is h kevés az olyan anyuka aki megfogja a gyerek kezét, odajön, és annyit odaböfög legalább h megszabad simogatni? A gazdi ismeri a kutyát, meg tudja mondani h szabad-e vagy sem és egyből nincs probléma. Csak kicsit embernek kéne nézni azt is akinek kutyája van, mert ha már ő tolerálja a többi embert, és pórázon vezeti a kutyáját, akkor az emberek is tiszteljék már legalább annyira h rákérdeznek.

Esküszöm h a kutyás társadalom sokkal összetartóbb mint a többi ember.