Milyen esemény, -ek voltak életed során, ami a legjobban a padlóra tett lelkileg és amiből a legnehezebb volt kikecmeregni?

Istenem micsoda szomorú sorsok....:(

Vannak szerencsésebbek akiknek eddigi életük során a tragádiát "csak" egy nagy szerelemnek hitt párkapcsolat elvesztése jelenti köztük vagyok én is. Annak idején rossz társaságban is voltam és egy nagyon kedves ismerősöm mondott egy nagyon jó dolgot igaz kicsit olyan stílusban tálalta a dolgokat mint a Csernus doki:)

Keress egy pontot az életedben amihez bármikor visszatérhetsz ha valami baj ér amibe bármikor tudsz kapaszkodni. Tudom nem könnyű...nekem az édesqanyám ez a pont..ha ő sem lesz na azt hiszem én akkor leszek igazán kilátástalan és a padlón bár reményeim szerint addigra lesz gyermekem akiben megtalálhatom azt az alap pontot amibe kapaszkodni tudok.

Mindenkinek ezt tanácsolom és szívből kívánom legyen egy olyan dolog az életében amihez kapaszkodni tud.

Az édesanyákat elvesztőknek: azt hiszem ez a világon a második legnagyobb fájdalom (számomra az első a saját gyermekünk elvesztése) nem tudom hogyan teszem túl magam rajta ha egyszer bekövetkezik. nektek sok erőt és kitartást kívánok.

A sérült gyermek születése is hatalmas sokk közeli jóbarátoknál is van egy dawn kóros kislány..amit a jóisten az egyik részből elvesz egy másikba visszaad...gondolok itt arra hogy bár sosem lesz olyan mint "normális" társai de hihetetlen mértékű szeretet van benne, hatalmas vidámsággal.

Kitartást mindenkinek és a végére egy kis közhely: Meg kell ragadni az élet legapróbb szépségeit is...én ezen vagyok.

Tavaly júniusban szétmentünk a párommal 5 év után. Hirtelen itt álltam egy idegen országban, a nyelvet alig beszéltem, a barátaim mind az ex barátai (soha, egyik sem keresett a szakítás után!!), családom Magyarországon, munkám, nyelvtudásom semmi.

De itt maradtam, fogytam vagy 10kilót (kezdetben nem volt pénzem ételre...), találtam munkát, és ma már vannak barátaim, nem jelent problémát a kommunikáció. Azért iszonyúan egyedül voltam, nehéz volt felállni ebből a kudarcból - nem fogok hazudni, azért jöttem ki a pasi után, mert hittem, hogy házasság lesz a vége. Még mindig haraggal gondolok Rá, ezek szerint nem vagyok túl a dolgon, de büszke vagyok mindarra, amit tiszta önerőből elértem. És vékony is maradtam ;)

Nomeg megtanultam a leckét, miszerint soha, semmiben senkire nem számíthat az ember, csak saját magára! Egy pillanatig sem fogom megengedni magamnak még egyszer, hogy másoktól függjek, akár anyagilag, akár érzelmileg.

25N

Sajnos nekem sem jutott könnyű sors:

-a szüleim elváltak, rengeteg veszekedés, marcangolás, jogi dolgok

-Anyukám meghalt amikor 15 éves voltam

-Apukám depressziós, semmit sem csinál-én gondoskodok a háztartásbeli dolgokról

-segítettem egy pszcihopatának aki hónapokon keresztül üldözött és megfenyegetett többször is

-szerelmes egy fiúban akinek régen tetszettem de mára már nem néz rám úgy

L/18

Az, hogy rátaláltam erre a rohadt oldalra, és azóta sem tudom abbahagyni!

Közlési kényszerem lett tőle!!

Perelni fogok bxátok + :D:D

1. testvérem betegsége

2. kórházban voltam 7-8.ban is, és nem sikerült jól a továbbtanulás sem és a pályaválasztás sem

3. nagyon meghíztam (hormonzavar)

4. anyukám, majd nagybátyám halála

5. súlyos depresszió miután akit szerettem, csúnyán viselkedtem vele, nagyon megbántottam őt, szenvedést és fájdalmat okozva (és úgy érzem, soha sem fogom tudni jóvátenni ezt és sosem fognak nekem már megbocsátani; ill. rajta kívül soha senki nem lesz számomra)