Miért kell imádnom valamit, amit gyűlölök?

A lányom időben váltott. A felvételi ideje alatt odáig volt, hogy mi lesz, ha nem veszik fel az elsőnek jelölt gimibe. Felvették, el is végezte a 9.-et, de másikban folytatja a tanulást. Egy év alatt rájött, hogy itt soha nem lesz jó tanuló. A nővére is itt érettségizett, ugyanazon a tagozaton, de más tanárai voltak, mint a húgának, akinek nem volt szerencséje. Az osztályfőnökük volt a matek-fizika tanára. Az én lányom, aki általánosban dícséretes jeles volt ebből a két tárgyból, kegyelem kettes lett 9. év végén. Olyan osztálytársai, akik megyei, meg országos versenyeken nagyon jó helyezéseket értek el az általánosban, épp hogy megkapták a 3-ast. A másik tagozaton, másik tanárnál a 3-as volt a legrosszabb jegy év végén. Ott a a tanár tanítja, aki a nagyobbiknak is a tanára volt.

Kérte a lányom, nézzünk más sulit, és most már át van íratva. Én nem erőltettem sem korábban az iskolaválasztást, sem azt, hogy maradjon ott. Remélem jól döntöttem.

Sajnálom, hogy a szüleid nem értik meg a problémát, nincs annál pocsékabb dolog, mint mikor az ember úgy megy suliba, később felnőttként dolgozni, mintha valaki hátulról rugdosná. Így nem lehet jól teljesíteni.